Alapértelmezett színséma Nagykontrasztú színséma


KERESÉS





















Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Link küldés
.
Cikk nyomtatás

Copyright © 2003-2013. Commitment Zrt.

Link küldés
.
Cikk nyomtatás


A Térségi Integrált Szakképző Központok rendszere és a szakképzés jövője


Az Új Magyarország Fejlesztési Terv TÁMOP 2.2.3 – szervezetfejlesztés, továbbképzés, informatikai és pedagógiai szakmai szolgáltatások – és TIOP 3.1.1 – építés, infrastrukturális fejlesztés, eszközbeszerzés – pályázatok forrásaiból megvalósuló TISZK-ek közötti együttműködést tűzte célul a Commitment Zrt. szervezésében júniusban elindított konferenciasorozat.

 

A szakmai fórumot nyáron az együttműködés konkrét formáinak kialakítása követte. Annak felismerésével, hogy a megvalósuló fejlesztések komplexitása és a felhasználható támogatási forrásösszeg volumene megköveteli az összehangolt, folyamatos tapasztalatcserén alapuló intézményi munkát, a fenntartók és a projektmenedzsmentek képviselői szakmai bizottságokat hoztak létre, melyek mind a TÁMOP, mind a TIOP komponens tekintetében racionalizáltan értelmezik és kezelik a pályázat keretében megvalósuló fejlesztéseket. A szeptember 23-án megtartott, második konferencián már – a jövőről való gondolkodás mellett – a tapasztalatok megbeszélése jelentette a tanácskozás központi témáját.


A Térségi Integrált Szakképző Központok kialakulása mentén létrejövő szerveződések jelentősen függetlenek a közigazgatás területi struktúrájától, megvalósulási formáik pedig még nagyobb változatosságot mutatnak. Az együttműködés kezdeményezői éppen ezért elengedhetetlennek tartják egy nagyobb földrajzi egység – akár az egész ország – önkormányzatainak rendszeres szakmai egyeztetését és folyamatos tapasztalatcseréjét a működőképes struktúra létrehozásának biztosítása, a megindult fejlesztések összehangolása érdekében.


A TISZK-ekben zajló fejlesztések jelentősen túlmutatnak az uniós társfinanszírozás keretein belül megvalósuló tevékenységek eredményességének, a támogatási összegek szabályos elköltésének kérdéskörén. Éppen azért fontos ez az együttműködés, hívta fel a figyelmet Környei László, a Commitment Zrt. szakmai igazgatója, mert nem csupán egy projekt végrehajtásáról és nem is csak egy korlátozott közigazgatási egységre vonatkozó fejlesztésről van szó. A TÁMOP–TIOP pályázatok lehetőséget adnak a forrás felhasználóinak arra, hogy a térségi integrált szakképző központ egy modelljének megvalósításával hozzájáruljanak a teljes, a törvények változásából következő, a magyar szakképzési feladatellátási rendszer átalakításához, és ily módon rész vegyenek egy új, koherens szakképzési rendszer kialakításában. A magyar szakképzési feladatellátás átalakítását pedig az olyan tényezők, mint a „munka” szerepének leértékelődése az egész oktatási rendszerben, a szétaprózott intézményrendszer, a túlméretezett kapacitás (~30 000 üres szakképzési hely/év), a magas lemorzsolódási arány és a munkaerő-piaci igényekkel szembeni rezisztencia meglehetősen sürgetik.


A szakmapolitikai irányok egyértelműen a TISZK-re épülő szakképzési rendszerre fokuszálnak. Az új struktúrában működtetett intézményrendszer fenntarthatósága tehát nem csupán a jelenleg futó vagy a jövőben kiírandó pályázatok keretei között értelmezhető, hanem a szakképzésfejlesztés alapkérdéseként is, hiszen az új intézményszerkezet hatékony működése jelenti a zálogát a képzési és munkaerő-piaci folyamatok hosszú távon szinergikus viszonyának.


Azok az önkormányzatok tehát, amelyek sikeresen pályáztak a TISZK-rendszer kiépítését támogató forrásokra, egy egyébként is kötelező feladat ellátásának alternatívájára értek el nagyobb mozgásteret és vállaltak ezáltal egyben nagyobb felelősséget is.


A szakképző intézményi rendszernek a TISZK-ek bázisán történő átalakítására a jelentős pályázati forrásokon kívül a szakképzési hozzájárulásból származó bevételi forrásokat érintő jogszabályi környezet megváltozása is ösztönzőleg hat.


Abban, hogy a jelenlegi szabályozás nem ad választ maradéktalanul arra a kérdésre, a gyakorlatban mit is jelent a térségi integrált szakképző központ, milyen jogosítványokkal rendelkezik, a közoktatásról szóló törvény, valamint a szakképzési hozzájárulás felhasználásának szabályait meghatározó jogszabályok módosítása hozott alapvető változtatásokat a TISZK-ek státusával és a képzés rendszerében definiálható helyzetével kapcsolatban (a gyakorlati működtetés során azonban még mindig merülnek fel jogilag és szakmailag tisztázatlan kérdések). A közoktatásról szóló törvény a térségi integrált szakképző központot szervezési megoldásként szabályozza, amelynek célja és lényege a szakképzés jelenleginél hatékonyabb formában történő megszervezése, annak garantálása, hogy a szakképzés igazodni tud a munkaerőpiac elvárásaihoz.

 

A társadalomba integrálás útja lehet

A Térségi Integrált Szakképző Központok aktuális helyzetéről szólva Pokorni Zoltán, a Fidesz oktatáspolitikusa a konferencián elmondta: a több uniós pályázattal támogatott, a magyarországi iskolai rendszerű szakképzés átalakítását célzó fejlesztések első tapasztalatai már láthatók és egyáltalán nem biztatóak. A szétaprózott intézményrendszer elemei közötti együttműködés fejlesztését, a képzési struktúra és a társadalmi igények összhangjának komplexebb kezelését, a lemorzsolódási arányok csökkentését, a korszerű technológiák oktatási feltételeinek javítását, a szakmastruktúrát érintő döntések kiemelését a fenntartó és az intézményvezetők alkujából és a Szakképzési Alaprész egyenletesebb és hatékonyabb felhasználását mint alapvető szándékokat politikai egyetértés övezte. Végignézve azonban a mai napig bejegyzett 78 TISZK-et és a pályázatokon támogatást szerzettekben zajló fejlesztési feladatokat, a felsorolt szakmai célok megvalósítását illetően komoly aggodalmaink lehetnek.


Pokorni Zoltán a legfontosabb szakmai hiányosságok között említette, hogy a TÁMOP- pályázatban definiált TISZK nem volt azonos a korábbi HEFOP TISZK fogalommal, ami mind a mai napig gondot okoz. Kifogásolta továbbá, hogy az első TÁMOP-pályázat kiírásakor nem volt ismert, hogy később további pályázati lehetőségek nyílnak, így a minél nagyobb lefedettség vagy a már meglévő (HEFOP TISZK-ek) melletti rések kitöltésére való törekvés miatt a célszerűtől lényegesen eltérő formációk jöttek létre. A Fidesz oktatáspolitikusa szerint azt láthatjuk, hogy a megvalósítás során az egyes iskolák arra törekszenek, hogy a létező rendszereket stabilizálják, és ellenállnak minden szerkezeti változtatási kísérletnek. A projektmenedzsmentek általában nem bírnak kellő támogatottsággal a fenntartók oldaláról a szükséges intézményi átalakítások keresztülviteléhez. Megállapította: a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok nem képesek a törvényben megnövelt feladataiknak megfelelni. Ugyanolyan politikai lobbi- tevékenység színterévé váltak, mint korábban az önkormányzatok voltak, és ahonnan a TISZK-ek révén ki akarták szabadítani a szakképzési struktúra meghatározásának ügyét. Az RFKB-k nem rendelkeznek megfelelő kutatói háttérrel, hogy a szakképzésfejlesztés regionális irányait és arányait meghatározzák. Ha kapnak is ilyen támogatást, a tagok által képviseltek érdekei felülírják azokat.


Előadásában Pokorni Zoltán a Fidesz elnökét, Orbán Viktort is idézte, aki egy gazdasági konzultáción úgy vélekedett: a Fidesz a szakképzéstől várja, hogy a magasabb iskolai végzettséget nem szerző családok gyermekeit integrálja a társadalomba, de erre ma a szakképzés Magyarországon nem képes. Pedig a szakképzés sikere az egész romakérdés kezelésével szorosan összefüggő kérdés. „Ha nem leszünk képesek arra, hogy szakképzési rendszeren keresztül a roma családok gyerekeinek tisztességes szakmát, életpályát és lehetőséget teremtsünk – szögezte le a Fidesz elnöke –, akkor a romakérdést a magyar társadalom nem fogja tudni megoldani. Ilyen értelemben a romakérdés megoldása elsősorban a szakképzés-politikán áll vagy bukik”.

 

Sikeres szakképzés – versenyképes gazdaság

Dr. Szilágyi János, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara oktatási és képzési igazgatója a szakképzés jelenlegi helyzetét így összegezte: a szakmunkássá válás társadalmi presztízse leértékelődött, a szakiskolai tanulók száma és aránya drasztikusan lecsökkent. Az elmúlt 15 évben 844 intézményre szétaprózott és pazarló szerkezet alakult ki, a szakképzés országos irányítása széttagolt (2 irányító és 11 szakképesítést felügyelő minisztérium). A szakiskolai képzés mint iskolatípus a középfokú oktatáson belül szegregált intézménytípussá vált és a kilencvenes évek végén a Nemzeti Alaptanterv (NAT) bevezetésével együtt járó változások sem hozták meg a szakképzés számára a kívánt eredményeket. A szakképzés egyik leggyengébb láncszemének számít a gyakorlati képzés súlyának térvesztése. Az új OKJ és annak vizsgáztatási gyakorlata sem hozta meg a remélt eredményeket, az iskolai szakképzés normatív finanszírozása pedig továbbra is kontraproduktív. A legnagyobb problémák közé a tanulók alapkészségeinek hiányát, a tanulás iránti érdektelenséget, a teljesítménynélküliséget, a fizikai munka elutasítását sorolta, illetve azt, hogy ugyan nőtt a képzésben eltöltött idő és emelkedett az iskolázottsági szint, a tanulók tudásszintje mégis csökkent.


Megállapítva, hogy az utóbbi időszakban előremutató intézkedések is történtek, amelyek a keresletvezérelt képzési rendszer, a szakképzés regionális szintű fejlesztésének és irányításának, valamint a szétaprózott szakképzési szerkezet megváltoztatására irányulnak, a következő beavatkozási pontokat és fejlesztési irányokat jelölte meg: mindenekelőtt a fizikai munka rangjának emelését, aminek eléréséhez a szakképzésnek a nemzetstratégiában és annak mindennapi gyakorlatában is meg kell valósulnia. A magyar szakképzés megújításának egyik kulcskérdése a tehetség fogalmának helyes kiterjesztése. A közbeszéd részévé kell tenni a szakképzés és szakmunkássá válás fontosságát és népszerűsítését. A szakképzés vonzereje és a munka világába történő átmenet fejlesztése érdekében már a 9. osztályban el kell kezdeni a szakképzést. Társadalmi-gazdasági szempontból a Kamara kívánatosnak gondolja, hogy a szakiskolába járó tanulók aránya a jelenlegi 23%-ról 30%-ra emelkedjék. Ezért általánossá kell tenni a munkával egybekötött gyakorlati képzést, növelni kell a gyakorlati képzést végző cégek ösztönzését, képzési hajlandóságát, és a szakképzés állami irányításán belül meg kell szüntetni a szétaprózott struktúrát. Dr. Szilágyi János úgy látja: a szakképzési alapba befizetőket reprezentáló szervezetek számára olyan hatáskörök biztosítása szükséges, amelyek garantálják, hogy a rendelkezésre álló források a szakképzés fejlesztését és hatékony felhasználását szolgálják. A mesterképzés presztízsének és társadalmi rangjának növelésével lehetővé kell tenni a szakmai ismeretek magasabb szintű elsajátítását és OKJ-ba történő megfelelő beillesztését. A szakképzés irányításának és feladatellátásának regionális szintre történő helyezését tovább kívánatos szélesíteni. Meg kell teremteni az összhangot az államilag finanszírozott iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzés képzési és beiskolázási szerkezete között.


Véleménye szerint a foglalkoztatottság növelése szempontjából a szakképzésnek kulcsszerepet kell játszani, mivel egy sikeres és vonzó szakképzés segítségével a leszakadó és aluliskolázott társadalmi rétegek is beemelhetők lennének a munka világába.


Előadását azzal a sommás megállapítással zárta, hogy a sikeres szakképzés versenyképes gazdaságot eredményez, a versenyképes gazdaság pedig sikeres kormányzást valósít meg.


Székely Judit, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára többek között szólt az alternatív szakmunkásképzés tervezett, gazdaság, pedagógusok és szülők igénye alapján 2010/2011-es tanévben bevezetendő formáiról, arról, hogy 9. évfolyamtól megkezdhető a szakképzés, 10. évfolyamtól tanulószerződés köthető, 17 évesen szakmunkás-bizonyítvány szerezhető. 84 szakképesítéshez az OKM október 15-ig elkészíti a kerettantervet, a SZMM pedig az OKJ-módosítást. A szakállamtitkár elmondta: 2010 januárjától a szakmunkás-ösztöndíj bevezetése is megtörténik, melynek célja, hogy vonzóbbá tegye a szakmunkás életpályát és a fiatalokat a hiányszakmák irányába orientálja.

 

Varga Gabriella

 

Régió

TISZK

Közép-Magyarország

25

Közép-Dunántúl

12

Nyugat-Dunántúl

8

Dél-Dunántúl

6

Észak-Magyarország

13

Észak-Alföld

7

Dél-Alföld

7

Összesen

78

 



Link küldés
.
Cikk nyomtatás