Alapértelmezett színséma Nagykontrasztú színséma


KERESÉS





















Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Link küldés
.
Cikk nyomtatás

Copyright © 2003-2013. Commitment Zrt.

Link küldés
.
Cikk nyomtatás


Szarvas-Ballér Judit: A tankönyves szakma is a rádióból tájékozódik


A miniszteri akarat által megnevezett kiadványnak nem lehet konkurenciája


Már csak egy cégtől rendelhetnek az iskolák tankönyveket. A jövőben új eljárásrendben, pályázati úton is felkerülhet a tankönyvjegyzékre egy kiadvány, s a miniszteri döntés nyertesének konkurenciája sem lehet. Kevesebb lesz a kiadó és a kiadvány is. Szarvas-Ballér Judit, a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének elnöke szerint nincs indok ilyen mértékű változtatásra, és drágább lesz az államnak az új rendszer, a kerettantervek csúszása pedig nehéz helyzetbe hoz mindenkit.


– Október 1-jétől megváltozott a tankönyvellátás. Mostantól egy állami cég, a Könyvtárellátó Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft. (Kelló) feladata lesz a rendszer üzemeltetése. Mennyiben lesz ez érzékelhető változás az iskolák számára, és mit jelent ez a kiadóknak?
– Az új rendszer hatásai a következő tanévben – már a tankönyvrendelésnél, szerződéskötésnél is, de leginkább a tankönyvek kiszállításánál – lehetnek érzékelhetők. Optimális esetben az iskolák szinte semmit nem vesznek majd észre. A jelenlegi, elég hiányos információk szerint (hiszen egyelőre csak innen-onnan összecsipegetett információmorzsák alapján tudunk tájékozódni, maga a Kelló vezetője is azt mondja, nincsenek kidolgozva még a részletek), a Kelló bizonyos regionális bontásban közbeszerzési pályázatokat fog kiírni a tankönyvterjesztés lebonyolítására. Azt ígérték, hogy bárki nyeri el a regionális elosztóhelyekkel kapcsolatos pályázatot, előírják számára, hogy be kell vonnia azokat a kis szállító cégeket, akik eddig is végezték a kiszállítást az iskolákba. Az is előfordulhat, hogy jövőre – bár az iskola a Kellóval köti meg a szerződést – ugyanaz a cég szállítja majd neki a tankönyveket, amelyik eddig. Változás lesz az úgynevezett tankönyvfelelősi jutalékrendszerben is. Az eddigi szabályozás szerint az iskola, amennyiben közreműködött a tankönyvellátásban, jogosult volt valamilyen díjra, amit rendszerint a munkában résztvevő kolléga kapott meg. Ennek volt egy viszonylag jól behatárolt mértéke – 6–7 százalék –, amit mellesleg nem a terjesztő, hanem a kiadó fizetett. Úgy tudom, ezt más rendszerben képzelik el a jövőben.


– Egyes kiadók nem mindig etikus marketingeszközökkel éltek, és többletpénzt kínáltak az iskoláknak, tanároknak, ha az ő – akár kétes színvonalú – kiadványaikat rendelik meg. Ezt a gyakorlatot az új, egységes rendszer megszüntetheti?
– Ezek a jelenségek nem a tankönyvfelelősi jutalékban tárgyiasultak. Voltak olyan kiadók, amelyek a forgalom növekedését a normál jutalék mellett „külön meghálálták”, és plusz százalékot ígértek a rendelések után. De ez két külön dolog, és ezt a problémát az új egységes rendszer sem oldja meg.


– A rendelések feldolgozására, nyomon követésére a hírek szerint új informatikai rendszert fejleszt a Kelló. Erre szükség van, az eddigi rendszerben ez pontatlan volt?
– Egyáltalán nem látom indokoltnak, hogy most többmilliárdos informatikai fejlesztést kell végezni. Hála a terjesztőknek, ez eddig is korrektül ment. Ennél sokkal nagyobb problémának látjuk, hogy a jövőben a tanévkezdéssel felmerülő problémákat (pótrendelés, visszáru) lehet, hogy a központi ellátórendszer nem tudja majd rugalmasan, gyorsan kezelni. A terjesztő ilyen esetben a jövőben bizonyára nem fordulhat a kiadóhoz, mert valószínűleg a regionális központ, a Kelló és a kiadó felé be kell tartania majd a „szolgálati utat”, ami viszont akár több hónapnyi csúszást is eredményezhet.


– A kiadók, terjesztők oldaláról milyen változást hoz a „Kelló-korszak”?
– Bizonytalan, hogy melyik terjesztő lehet majd részese a rendszernek, s aki bennmarad, nem tudja, milyen százalékért dolgozhat. Ha pályázni kell, akkor minél kisebb százalékot mond egy cég, annál nagyobb eséllyel nyer, így ez valószínűleg némileg csökkenti az árakat. A kiadók esetében komoly változás, hogy csak a Kellóval szerződhetnek. Ez azt is jelenti, hogy mostantól a kiadónak csak egy adósa lesz, s ha az az egy nem fizet, vagy nem fizet időben, akkor ez a kiadót könnyen csődbe viheti. Eddig, ha volt 30 partnere, és abból kettő nem fizetett, vagy késve fizetett, az alapjaiban nem rengette meg a céget. Itt persze részben állami pénzről van szó, aminek az aránya elvileg szép lassan – a mindenki számára ingyenes tankönyvek felmenő rendszerű bevezetésével – emelkedni fog. Azt is tudjuk, hogy a Kelló az eddigi terjesztői árréshez képest majdhogynem a dupláját tervezi elkérni a kiadóktól. Ezt nem mindenki tudja majd állni.


– Egy márciusi oktatási bizottsági ülésen több képviselő is hivatkozott arra, hogy az eddigi tankönyvterjesztés jó volt, az iskolák döntő részben elégedettek voltak, nem indokolt azt megváltoztatni. Volt, aki arra is utalt, hogy épp a Kelló volt az a szereplő, akit szinte semelyik iskola nem választott. Ezek jogos érvek voltak az ellenzék részéről vagy csak a politikai játszma részét képezték e felvetések?
– Arról az iskolákat kellene megkérdezni, miért nem választották a Kellót tankönyvkiszállításra. Mellesleg a könyvtárellátó bizony sokaknak tartozik a kiadók közül, ezért is van bennünk némi félelem az új rendszer főszereplőjével kapcsolatban. A Márai Programot szintén ők bonyolítják, s a kiadók szerint igencsak rosszul: lassan, bonyolultan, hosszú hónapos elszámolási csúszással stb. Ez ráadásul egy sokkal kisebb nagyságrendű program, mint a tankönyvellátás. Azért a Kellót jelölte ki a kormány a tankönyvellátásra, mert állami cég. Az eddigi rendszer jól működött. Persze a sajtó minden évben megírta, hogy csúszik egy-két tankönyv vagy gond van a kiszállítással – hiszen ez a hír a sajtónak. Az, hogy jól működik valami, nem hír. A problémák azonban általában csak néhány iskolát érintettek.


– Szeptember utolsó hétköznapján beszélgetünk, a kerettantervek még nem jelentek meg. Jövő szeptembertől viszont már az azok alapján írt (átírt?) tankönyvekből kellene tanítani az 1., 5., 9. évfolyamon. Sőt e tankönyveket februárban meg kellene rendelniük az iskoláknak. Lehetséges ez ilyen rövid idő alatt? Elképzelhető, hogy csúszik a tankönyvrendelés határideje?
– Augusztus végén Gloviczki Zoltán helyettes államtitkár egy rádióműsorban azt mondta (mi is innen értesültünk!), hogy a tankönyvrendelés kitolódik májusra. Azóta rákérdeztem erre személyesen, azt válaszolta, hogy márciusig kell majd az iskoláknak leadniuk a tankönyvrendelést. De ez még változhat, hiszen a kerettantervek nyilvánosságra hozatalának tervezett időpontja is folyton változott és változik. A legutóbbi ígéret szeptemberről szólt, de még nem nyilvánosak a dokumentumok. Az iskolák a Kellótól rendelik majd a tankönyveket, ott összegyűjtik azokat, azután továbbítják – nem is iskolánként – a kiadóknak. Ez szintén aggodalomra adhat okot, s csak azért nem „sírunk még emiatt”, mert sokkal közelebbi problémákkal vagyunk elfoglalva. A kiadók többsége eddig már februárban tudta, hiszen az előzetes számok alapján látszott, hogy nagyjából mennyi tankönyvet kell legyártani, s ezért a nyomdával az ártárgyalásokat időben meg lehetett kezdeni. Most nem látják majd ezeket a számokat, így viszont nehéz lesz becsülni a mennyiségeket.


– Az eldőlt már, hogy az eredeti elképzelés szerint egytankönyves rendszerre kell berendezkednünk, vagy azért marad egy némileg megnyirbált sokszínűség a tankönyvpiacon?
– Hoffmann Rózsa az említett bizottsági ülésen azt mondta, hogy az iskolának nem tankönyvet, hanem kerettantervet kell választania, hiszen kerettantervenként egy tankönyv lesz. Ez nem volt megnyugtató érvelés számunkra. Azóta, úgy tűnik, változott az elképzelés, legalábbis Gloviczki Zoltán már úgy nyilatkozott, hogy szó sincs róla, hogy egy tankönyv lenne kerettantervenként. Az is kiderült, hogy idő hiánya miatt már régen nem új tankönyvekben gondolkodnak a 2013-as évtől, hanem – bár bizonyos tantárgyak esetében lesznek miniszteri pályázatok – a jelenlegi tankönyvek jórészt maradhatnak. Szerencsére az államtitkárság sem gondolja, hogy a semmiből, egy-két hónap alatt születhetnek jó tankönyvek. Sőt elvileg a pályázatokon is indulhatnak a mostani tankönyvek átdolgozott változatai, és úgy tudjuk – ezt Gloviczki Zoltán határozottan meg is erősítette –, hogy nem csak egy nyertese lesz ezeknek a pályázatoknak sem. Azaz valamennyire marad a tankönyvválaszték.


– A miniszteri pályázatokról van szó? Ezentúl nemcsak a tankönyv-nyilvántartási procedúrán átesett művek kerülhetnek fel a tankönyvjegyzékre, hanem a humánerőforrás-miniszter által kiírt pályázaton nyertes mű (vagy ezek szerint művek) is.
– Igen, és ráadásul, ha van ilyen pályázaton nyertes tankönyv, akkor az iskoláknak kötelező azt rendelniük, hiába van a tankönyvlistán az adott tantárgyból más akkreditált kiadvány is.


– Mi értelme van ennek a kettős rendszernek?
– Ahol van pályázat, ott valóban nem sok értelme van a hagyományos – egyébként jól működő – tankönyvvé nyilvánításnak. Amely tárgyaknál, évfolyamoknál nincs pályázat, ott továbbra is ez a procedúra garantálja a minőséget. Hozzáteszem, egy-egy kiadvány jóváhagyása többszázezer forintba kerül. Ráadásul, ha egy kiadó vagy a szerző – még ez sem tisztázott – benyújt a pályázatra egy tankönyvet és azt a miniszter nem választja ki, akkor az a kiadvány azután már semmilyen más módon nem kerülhet fel a tankönyvlistára. A miniszteri akarat által megnevezett kiadványnak nem lehet konkurenciája.


– Vannak, s ha igen, nyilvánosak már azok a kritériumok, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy a kiadvány megszerezze a miniszteri bólintást?
– Erről még nem tudunk bővebbet. Azt sem tudjuk, lesznek-e ilyen nyilvános kritériumok, hogy normatív kiválasztás lesz-e, vagy valamilyen más típusú elbírálás. Az elképzelés mindenképpen lehetőséget ad a kézi vezérlésre. Ma, ha van egy kiadványom, amit tankönyvvé szeretnék nyilváníttatni, be kell adnom az Oktatási Hivatalba egy kérelmet. A kiadványomnak mindenféle bonyolult kritériumnak meg kell felelnie, ezek teljesülését három szakértő – egy tudományos szakértő, egy pedagógiai szakértő és egy könyvészeti-technológiai szakértő – vizsgálja meg. Befizetek egy nem kis összeget, s ha mindenki mindent rendben talál, akkor felkerülhet a kiadvány a tankönyvlistára. Ez a folyamat általában 3-6 hónap. Nyilván ezt akarják gyorsítani, kérdés, hogy a minőséget mennyire garantálja majd a – még nem ismert – új folyamat. És ne legyünk naivak, egy miniszteri döntés nem kizárólag szakmai döntés szokott lenni. A pályázattal ideológiai kontrollt is be akarnak vezetni.


– A régi tankönyvvé nyilvánítás nagyon alapos minőségbiztosításnak tűnik, mégis tele van a piac és a tankönyvlista silány kiadványokkal. Lehet, hogy mégsem biztosított a régi rendszerben a jó minőség?
– Ez így van, de ez nem a tankönyvesek hibája, hanem a jóváhagyási rendszeré. Ezt kellett volna megreformálni, hatékonyabbá tenni. Száznál több szempontot vizsgálnak a szakértők külön-külön, lehet, hogy ezek a szempontok nem voltak megfelelők, és inkább más elemeket kellene beépíteni az elbírálásba. Most megmarad – némi változtatással – a jóváhagyásnak ez az útja is, s ezzel a kormányzat is elismeri, hogy ez az út jó. Másrészt a gyorsításra azért van szükség, mert mindennel – már a NAT-tal is, most a kerettantervekkel is – elcsúsztak, de az új alaptanterv bevezetésének határideje nem tolódik ki. Az államtitkárság gyakran érvelt azzal, hogy azért kell átalakítani a tankönyvrendszert, mert eddig összevissza, nemcsak kerettantervekre, hanem helyi tantervekre is születtek a könyvek. A helyzet az, hogy a jegyzéken található tankönyvek elsöprő része most is a kerettantervek, nem kis százalékban épp az Oktatási Minisztérium kerettantervei alapján készült.


– Ma nagyjából 60-70 kiadó dolgozik, de négy nagy uralja a 16 milliárdosra becsült tankönyvpiacot. Az biztos, hogy drasztikusan szűkül majd a kiadók köre. Milyen a hangulat?
– Illúzióink ne legyenek! Ha nem csúszik el időben az oktatási reform, akkor most arról beszélnénk, hogy 2013-tól egy tankönyv lesz egy kerettantervhez. Ez a puhulás, ami most még benne van a rendszerben, annak a jele, hogy az eredetileg kitűzött célt nem lehetett megvalósítani. A lényeg, hogy itt alapvetően egytankönyves rendszer kialakítását szerették volna – és valószínűleg szeretnék – bevezetni.


– Ami egy tankönyvkiadóra épülne…
– Igen, szó volt arról, hogy egy állami tankönyvkiadót akar a kormány. Úgy tűnik, egyelőre ez nem jött össze. De az borítékolható, hogy néhány év múlva sokkal kevesebb kiadó és tankönyv lesz a rendszerben.


– És a köznevelési törvény szerint ingyenes lesz a tankönyv minden diáknak.
– Igen, de mi lesz ingyenes? Csak a tankönyv? Vagy a felmérők, munkafüzetek is, és mindaz, amit most használnak a gyerekek? Vagy azt mondja az állam, hogy ez és ez ingyen van ugyan, de a többi dolgot – amit ma megvetethet a pedagógus a 12 ezer forintos támogatásból – szerezze be az iskola, ahogy akarja. Ebben az esetben gyorsan kialakul egy másodlagos tankönyvpiac, és elképzelhető, hogy azoknak is fizetniük kell majd, akik most mindent ingyen kapnak. Vagy kialakul egy óriási különbség azok között, akik meg tudják vásárolni ezeket a termékeket, és azok között, akik nem. Ez persze csak fikció, nem lehet tudni pontosan, mi lesz. Az biztos, hogy a költséghatékonyság az egyik elsődleges szempont, és az is biztos, hogy soha nem ígérték, hogy minden ingyen lesz. Azt csak a tankönyvre mondták. Sőt csak a tartós tankönyvre.


– Mondhatjuk leegyszerűsítve, hogy a tankönyvpiac szűkítése a tankönyvek, az oktatás minőségének csökkenésével jár?
– Ez így valóban leegyszerűsítés. Nem mindegy, hogy milyen fokú szűkítésről van szó. Ha a rossz minőségű kiadványokat kiszűrik, az nem hat a minőség ellen. Ha e mellé kiépül egy pályázati rendszer, ami innovációkat, új tananyagtartalmakat hoz helyzetbe, olyan szerzőket karol föl, akiket eddig még nem vett észre a tankönyvpiac, akkor emelkedhet a minőség. De ezekre a feltételekre szükség volna. Most valóban az a félelmünk, hogy az új rendszer rontja majd a tankönyvek, az oktatás színvonalát.


– De legalább a költséghatékonyság nő?
– Az állam most kb. 5,7 milliárdot költ az ingyenes tankönyvekre. Ennél később sem fog kevesebbet költeni. Mintegy 16 milliárdos a tankönyvpiac. Az államnak jelentős bevételt hozott évente a tankönyvvé nyilvánítás díja, a tankönyviparban dolgozó cégek, munkavállalók adója. Ha e bevételeket és az állam költségeit rendszerben néznénk, kiderülne, hogy itt nem lehet spórolni. Azt is figyelembe kellene venni, hogy a sok szempontból különböző gyerekeknek ezentúl egyforma könyvből kellene tanulniuk, és emiatt ki tudja, hány százalékukat elveszíthetjük. Ez egy nagyon komplex probléma. Összességében biztos vagyok benne, hogy drágább lesz az államnak az új rendszer, mint az eddigi.


FL

Szarvas-Ballér Judit
Végzettsége szerint magyar–történelem szakos tanár. 2000 óta dolgozik a tankönyvkiadásban, 2003 óta a Dinasztia Tankönyvkiadó ügyvezető igazgatója. 2008 óta a tankönyves szakma köztestületének, a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének (TVOT) az elnöke. A testület munkájában elnökké választása előtt is aktívan részt vett, 2005-től 2008-ig az Etikai Bizottság elnöke volt. Emellett a Tankönyvesek Országos Szövetségének (TANOSZ) is elnökségi tagja.



Link küldés
.
Cikk nyomtatás