Alapértelmezett színséma Nagykontrasztú színséma


KERESÉS





















Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Link küldés
.
Cikk nyomtatás

Copyright © 2003-2013. Commitment Zrt.

Link küldés
.
Cikk nyomtatás


Pedagógusok a filmvásznon: Az arc nélküli ember


A filmek gyakran érzékletesebben tárják fel az iskola világának problémáit, mint a különböző pedagógiai elemzések, kutatások garmadája. A tantermek számtalan mozgókép számára biztosítottak (és biztosítanak napjainkban is) tökéletes díszletet a maguk sajátságos konfliktusaival, speciális közegével és persze egyedi hőseivel. Ezen filmek legfontosabb hősei pedig kik mások is lehetnének, mint a pedagógusok? S legyen akár fiatal, idealista, szenvedélyes tanító, netán bölcs, dörzsölt professzor a főszereplő, ezek az alkotások arra emlékeztetik nézőjüket, hogy milyen fontos szerepük van a pedagógusoknak a fiatal személyiségek formálásában, nevelésében. Sorozatunkban emlékezetes pedagógusfigurákat bemutató alkotások közül válogatunk.

 

Az arc nélküli ember (The Man Without a Face, 1993)

 

arc_nelkuli_1Rejtélyes múltja és az arcát csúfító sebhelyek miatt Justin McLeodról (Mel Gibson) borzasztó pletykák keringenek a tengerparti kisváros lakói között odaköltözése óta. Senki sem tudja, valójában mi történt vele, miből él, hiszen nem mutatkozik az emberek között, éjszaka jár vásárolni, napjait pedig teljes magányban tölti hatalmas házában. Mindez megváltozik, amikor a tizennégy éves Charles (Nick Stahl) nyári vakációra érkezik a városba, amit azonban ő arra szeretne használni, hogy felkészüljön a pótvizsgára a katonai akadémián, a sikeres felvételivel ugyanis végre megszabadulhatna férfifaló anyjától és két gyűlölködő lánytestvérétől. Charles hamar belátja, hogy szüksége van segítségre az anyag elsajátításához, éppen ezért, amikor megtudja, hogy McLeod egykor tanárként kereste kenyerét, megkéri a férfit, hogy korrepetálja őt. McLeod vonakodva bár, de belemegy a dologba, a kisváros lakói azonban nem nézik jó szemmel a „szörnyeteg” és a gyermek között kialakuló barátságot, és mindet megtesznek, hogy megszakítsák a kettőjüket összekötő köteléket.

 

Mel Gibson Az arc nélküli emberrel debütált a kamera másik oldalán, és rögvest saját magát rendezte ebben a csendes, ám mégis sokszínű drámában. A történet nagyvonalakban Isabelle Holland amerikai írónő azonos című könyvén alapszik, amely maga is sokat merít az elefántember legendájából, amelyet David arc_nelkuli_2Lynch is feldolgozott mozgóképen. „Ha csak a sebhelyeket látják, amikor az arcomra néznek, akkor nem látnak engem” – hangzik el a film tételmondata a főszerepet alakító Mel Gibson szájából a megalázó rendőrségi kihallgatás során, a „ne ítélj külsőségek alapján” és a „torz külső szép lelket is takarhat” igazságát állítva a film középpontjába. Ez így leírva talán nagyon didaktikusnak, elcsépeltnek hangzik, a filmben azonban mindez szépen és stílusosan ábrázolva jelenik meg. Gibson tudatosan visszafojtja az érzelmi tölteteket (olyannyira, hogy az amúgy nem éppen boldog befejezésnek pozitív végkicsengést adó epilógus is szó szerint csak egy szempillantás erejéig valósul meg), és csupán a történet egy-egy pontján engedi igazán kitörni őket. A harsányság tehát távol áll Az arc nélküli embertől, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy hitelesen és őszintén tudjon beszélni olyan fontos témákról, mint a kirekesztettség és a barátság. Justin és Charles ugyanis a maguk módján ugyanúgy kívülállók, kirekesztettek, csak míg előbbit a közösség veti ki magából, utóbbi a saját családjában nem találja a helyét. Érdekes, hogy barátságuk kialakulásában a pedagógia lesz az átvezető híd, hiszen nemcsak a kötelező anyagot, hanem egymást is „megtanulja” a két ember a nyári szünet folyamán. McLeod, legyen szó latin nyelvtanról vagy Shakespeare-szavalásról, ugyanolyan vehemenciával és karizmával veti bele magát a tanításba, kimagasló pedagógusi képességeivel pedig eléri, hogy rettenetes sebei ellenére Charles ne csupán egyfajta példaképként, mentorként, hanem barátjaként is tekintsen rá. Egy ideális világban valószínűleg így nézne ki egy valódi tanár-diák kapcsolat, és ha jelen pillanatban nem is ez a helyzet az iskolatermekben, két óra erejéig higgyük el Mel Gibsonnak, hogy a pedagógusi hivatás „egy kegyelmi állapot, ha tudja jól és hitelesen csinálni az ember”.


FB



Link küldés
.
Cikk nyomtatás