Alapértelmezett színséma Nagykontrasztú színséma


KERESÉS





















Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Link küldés
.
Cikk nyomtatás

Copyright © 2003-2013. Commitment Zrt.

Link küldés
.
Cikk nyomtatás


Pedagógusok a filmvásznon: Veszélyes kölykök (Dangerous Minds, 1995)


1995_Dangerous_Minds_047

A filmek gyakran érzékletesebben tárják fel az iskola világának problémáit, mint a különböző pedagógiai elemzések, kutatások garmadája. A tantermek számtalan mozgókép számára biztosítottak (és biztosítanak napjainkban is) tökéletes díszletet a maguk sajátságos konfliktusaival, speciális közegével és persze egyedi hőseivel. Ezen filmek legfontosabb hősei pedig kik mások is lehetnének, mint a pedagógusok? S legyen akár fiatal, idealista, szenvedélyes tanító, netán bölcs, dörzsölt professzor a főszereplő, ezek az alkotások arra emlékeztetik nézőjüket, hogy milyen fontos szerepük van a pedagógusoknak a fiatal személyiségek formálásában, nevelésében. Sorozatunkban emlékezetes pedagógusfigurákat bemutató alkotások közül válogatunk.

 

Veszélyes kölykök (Dangerous Minds, 1995)

 

LouAnne Johnson (Michelle Pfeiffer) majd tíz esztendő katonai szolgálat után leszerel, hogy valóra váltsa régi álmát és pedagógusnak szegődjön. Munkahelye egy észak-kaliforniai középiskola lesz, ahol rögvest az első órája próbára teszi, ugyanis megkapja az intézmény reménytelennek bélyegzett diákjaiból összeverbuvált osztályt. A fiatalokat szinte minden jobban érdekli, mint a tanulás, LouAnne azonban gyorsan rádöbben, hogy a gyerekek nem menthetetlenek, sőt közülük többen kifejezetten jó képességekkel bírnak, csak éppen az őket körülvevő miliő hátráltatja őket a kitörésben. Kénytelenek az iskola mellett dolgozni, ha nem akarnak bandákba verődve elkallódni vagy éppen drogárusként megkeresni a mindennapi betevőt, miközben a rendszer tulajdonképpen semmibe veszi őket. Az iskolaigazgató csak a statisztikai adatokat lerontó bajkeverőkként kezeli őket, a tanárok pedig már rég feladták, hogy bárminemű tudást verjenek a fejükbe. LouAnne azonban minden iskolai szabályzatot megszegve, saját tantervet dolgoz ki nekik, és minden eszközt bevet, hogy felkeltse érdeklődésüket a tananyag iránt: az egész osztály ötös érdemjegyről indul nála, karateleckékkel dobja fel az órákat, csokit osztogat a helyes válaszokért, a háziverseny győztesét pedig puccos étterembe viszi jutalomként. Ugyanakkor a korábbinál sokkal színvonalasabb órák után igen magas követelményeket is állít eléjük. Megpróbálja ráébreszteni tanítványait, hogy ne fogadják el a vesztes szerepét, és döntsenek saját maguk a sorsuk felől. SCHOOLED-DANGEROUS-MINDS

 

A producer-rendező John N. Smith mozija szerencsés csillagzat alatt született, mert bár kétségtelenül nem a legjobb, mégis az egyik, ha nem „a” legismertebb osztálytermi filmmé nemesedett az évek során. Pedig semmi olyant nem láthatunk benne, amit előzőleg ne vittek volna vászonra a műfajban, nem szókimondóbb, mint a Tábladzsungel, nem ragadja meg jobban a tanár-diák kapcsolatot, mint a Tanár úrnak szeretettel, de még csak olyan érzékeny színészi alakításokkal sem találkozhatunk benne, mint a Holt költők társaságában. A kritikusok sem szerették különösebben, főként a sablonos forgatókönyvet bírálták a legtöbben, ami azonban nem akadályozta meg a filmet abban, hogy bemutatásának évében az egyik legnagyobb bevételét elérő mozijává váljon majd 180 millió dollárt kasszírozva szerte a világon. Ráadásul egy esztendővel később a komikus Jon Lowitz főszereplésével elkészült direkt paródiája, az Osztály, vigyázz! is, ami igen nagy szó egy mozgókép életében, hiszen azt jelenti, képvisel valamit olyan minőségben, hogy abból lehetséges viccet csinálni.

 

dangerous-mindsA film sikerét több összetevőben kell keresnünk. Egyfelől a hatvanas–hetvenes évekre megszilárduló „problémás osztály”-tematika mintapéldányának nevezhetjük a Veszélyes kölyköket, hisz’ addig az iskolafilmek ezen alműfajában elszórtan megjelenő zsánerelemeket gyúrja össze egyetlen mozivá a kívülálló tanár figurájától (Tábladzsungel) kezdve, a kedvenc tanítvány halálán keresztül (Miss Jean Brodie virágzása) egészen a bürokratikus intézményvezetőkig (Up the Down Staircase) és a szinte kötelezően felbukkanó társadalmi problémákig (szegénység, droghasználat, tinédzserterhesség stb.).

 

Másfelől fontos kiemelni, hogy a Veszélyes kölykök célközönsége elsősorban nem a felnőtt korosztály, de még csak nem is a pedagógusok voltak, hanem sokkal inkább az akkori tinédzserek, akik pontosan átérezték, sőt saját bőrükön tapasztalták a filmben megjelent problémákat. Hogy milyen az, amikor az utcán ököljoggal kell kiállni a becsületért, iskola után házi feladat írása helyett éjszakába nyúlóan dolgozni vagy éppen a pedagógusok és a bürokrácia érdektelenségével szembetalálkozni minden áldott nap. Nem csoda, hogy a legnagyobb elismeréseket a fiatalok voksai alapján kiosztott MTV Movie Awardson söpörte be a Veszélyes kölykök, ahol négy kategóriában, köztük a Legjobb film és a Legjobb színésznő szekcióban is diadalmaskodott. A Veszélyes kölykök nagyon erősen ragadja meg a korhangulatot és az adott társadalmi réteg problémáit, a toplistákon hosszú ideig éllovas és Grammy-díjakat bezsebelő filmzenéjével pedig összeállt minden, ami egy emlékezetes alkotáshoz kell.1995_Dangerous_Minds_118

 

Bármily meglepő, de a film igaz történet alapján íródott. A valódi LouAnne Johnson egykor tényleg a seregben szolgált (1986-ban vetette papírra itt szerzett élményeit Making Waves: A Woman in This Man’s Navy címmel), majd 1989-ben a kaliforniai Carlmont középiskolában kezdett tanítani irodalmat főként afroamerikai, illetőleg latin-amerikai diákoknak. Az itt eltöltött évek keserédes tapasztalatait 1995-ben a My Posse Don’t Do Homework című memoárjában foglalta össze, melyet azután több, az oktatási rendszer problémáit boncolgató kötet követett (The Girls in the Back of the Class, School Is Not a Four-Letter Word, Two Parts Textbook, One Part Love, Queen of Education, Teaching Outside the Box). A könyv sikerét látva az addigra megannyi kasszarobbantáson túl lévő Don Simpson–Jerry Bruckheimer producerpáros jól érzett rá a téma aktualitására és életképességére, a rendezésre pedig azt a John N. Smitht kérték fel, aki már bizonyította az iskola falai között zajló élet iránti érzékenységét a felkavaró The Boys of St. Vincent című mozijával. Ráadásul a főszerepre egy olyan kaliberű színésznőt sikerült szerződtetni, mint Michelle Pfeiffer, aki bízva a Veszélyes kölykök sikerében, saját produkciós cégével is részt vett a költségvetés előteremtésében.

 

Az ő szenvedélyes alakítását nem is érheti rossz szó, ahogyan a jószerével tapasztalatlan színészekből verbuvált szereplőgárdáét sem – igazán nem rajtuk múlt, hogy mindegyik karakter kicsit egydimenziós marad a játékidő során. LouAnne magánéletéről és igazi motivációiról viszonylag keveset tudunk meg (talán kár volt kivágni az ő és az Andy Garcia által alakított kollégája szerelmi viszonyát), a diákok pedig a jól ismert sztereotípiákat testesítik meg, úgy mint nagyszájú, de életrevaló mexikói srác, roppant tehetséges, ám tiniként teherbe eső lány, vagy az osztály vezére, a titokzatos és menthetetlen, mégis jólelkű lázadó. Roland Bass forgatókönyvét sajnos tényleg nem lehet az eredetiség vádjával illetni, sem a karakterek megalkotása, sem pedig a cselekményszálak szövése tekintetében, ráadásul többször is az érzelmesség csapdájába esik, ami kiváltképp a befejezés pillanataiban zavaró, egyenesen az Isten vele, tanár úr! zárásának negédességét idézi. Sokkal inkább a kiváló színészvezetésen és a remek castingon múlt, hogy sikerült megtölteni élettel a figurákat, amik által a film minden sablonossága és kiszámíthatósága ellenére is nagyon jól működik.



Link küldés
.
Cikk nyomtatás