Alapértelmezett színséma Nagykontrasztú színséma


KERESÉS





















Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Link küldés
.
Cikk nyomtatás

Copyright © 2003-2013. Commitment Zrt.

Link küldés
.
Cikk nyomtatás


Mindannyian a helyünket keressük – Grecsó Krisztiánról


Grecsó Krisztiánról

Az olvasónak az a dolga, hogy nyitva tartsa a szívét. Kinyitni rajta a kertkaput.

Tudni, hol él és mivégre. Minden más csak politika, feledhető, elmúlik.


Akkor született, amikor minden férfinak olyan csúnyán vonzónak kellett lennie, mint amilyen Belmondo volt, vagy olyan ártatlan arcú szépségnek, mint Alain Delon. (A női ideál Kim Novak és Tordai Teri. Bocs’ Brigitte Bardot és a többiek.)


Grecsó nem könnyű olvasmány. Kicsit családregényt ír, kicsit nem. Könyveivel szabadul meg nyavalyáitól. Használja az aktualitás izgalmát. Viselkedése pedig elüt a hagyományos írói szereptől. Igyekszik kihasználni a média kínálta lehetőségeket is, hiszen – elmondása szerint – a rendszerváltozás után a kultúra világa is átalakult: csak az tudja eladni a könyveit, akit ismernek, aki jó kapcsolatot ápol a közönséggel és a médiával. Ezért is szerepel televíziós műsorokban, és ezért hozott létre saját honlapot. Lehet vele találkozni a Rájátszás című műsorban, ott zenél, felolvas a Dés-esteken, táncol Jónás Vera-videoklipben.


Grecsó Krisztián Szegváron született 1976-ban. Jelenleg Budapesten él. A csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett 1994-ben. A békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola után a szegedi József Attila Tudományegyetem magyar szakán diplomázott. 1997-től 2006-ig a Bárka szerkesztője, 2007 és 2009 között a Nők Lapja vezető szerkesztője, 2006-tól 2009-ig a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009-től az Élet és Irodalom munkatársa. Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta 2001-ben. Több utánnyomást követően 2006-ban jelent meg a könyv második, átdolgozott kiadása. 2005-ben látott napvilágot Isten hozott című regénye, amely 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2009-ben szlovénul is megjelent. Következő regénye, a Tánciskola 2008 tavaszán, a Mellettem elférsz pedig 2011-ben került a könyvesboltokba. Közben Hasutasok címmel írt forgatókönyvet, amelyből 2006-ban Szőke András készített filmet, majd 2007-ben Megy a gőzös címmel írt forgatókönyvet Koltai Róbertnek. A Budapesti Katona József Színház 2010-ben mutatta be a Cigányok című darabot. Az előadás első részében Tersánszky Józsi Jenő műve látható, amelyet a második részben Grecsó aktualizálva továbbgondol. Kemény István segítette irodalmi jelentkezését, húsz éve mutatta be az Élet és Irodalomban, ahol ő most már rovatvezető. Az ő gondolkodására is érvényes, hogy az írásnak az a lényege, hogy másképp lássuk a világot egy-egy mű olvasása után, mint előtte.


Eleinte versesköteteket jelentetett meg, de ezek aránylag visszhang nélkül maradtak. Versei a lírai alkotásoktól szokatlan módon nem alanyi, vallomásos jellegűek, nem közvetlenül jelenítenek meg érzelmeket, inkább történeteket mesélnek el, és a történetekből bontakozik ki egy-egy személyiség, vagy maga az „érzelem”, a „mondanivaló”. Vas István és Kántor Péter költeményeivel rokonítanám.


A vízjelek a honvágyról a szerző első kötete, ennek ellenére mentes az induló költőkre jellemző „kezdetiség” szembetűnő vonásaitól. A bölcső Szegvár, Csongrád a gimnázium, majd a békéscsabai főiskola végül. Ahogy az egyiken áthágok, rögtön az újba kapaszkodom – írja. – A lírai és a valódi én közben a tudásért vagy tán az identitásért eped, de végül mindig a töprengés marad. Így csak vízjeleim vannak a honvágyról.


Angyalkacsinálás című kötete a papírok igazolta világba kalauzol. Dokument jeszty? – hangzott gyakorta, és milyen nagy baj volt, ha igenlő válasz nélkül maradt a kérdezett. Dokumentje kellett hogy legyen az embernek, ha jót akart a háborúban, utána meg a határokon. A kötetben feljegyzések sorakoznak, van olyan, aki tíz éve írja, milyen az időjárás, lejegyzi, mennyiért veszik a disznót, hogy lett kukoricánk. Mindent pontosan, ahogy volt. De olvashatunk olyanról is, aki nem arról írt, ami igaz. Lejegyzi nekünk, hogy angyalkacsináló asszony rendre elfelejtette az abortuszra megbeszélt találkát, mert mindenféle haszontalanságot vezetett dokumentjébe. Egyetlenegyszer örökített meg valamit a való dolgokból, de azt is tévedésből tette.


A versek mérsékelt sikere után, egyik professzora javaslatára kezdett prózát írni, és Pletykaanyu című novelláskötetével elismerést is aratott. Prózai műveinek témájául az alföldi világot választja, az alföldi embert, aki bölcs, higgadt, de belül a lelkében feszültségek lappanganak. Ismeri a falusi embert, az életét, és mint társadalmi képződményt vizsgálja. Ebben az írásban Grecsót elsősorban a pletyka működése foglalkoztatja, szövegeit nagyfokú kísérletező- és mesélőkedv jellemzi. A novellában nincs párbeszéd, a monologikus szöveg úgy idéz meg szereplőket, hogy ők közben nincsenek jelen.


Kötetének anyaggyűjtő munkájáról így ír: „Eljártam szülőfalum Center nevű kocsmájába, és időt, energiát nem kímélve alkoholt fogyasztottam, és beszélgettem az emberekkel, akik nem tudták rólam, hogy én író vagyok. Meghívtam valakit egy sörre, és megkérdeztem, hogy mi újság. És két sör után az emberek olyan dolgokat mondtak el magukról, hogy sokszor nem tudtam, hogy hova nézzek zavaromban. Majd ezt követően elkezdtek másokról beszélni. Hamar feltűnt, hogy van minden történetben 6-8 visszatérő figura, akikről mindenki mesélt valamit, valami mást, és ez érdekelni kezdett. Rájöttem, hogy a fantáziámmal sem vagyok képes olyan elképesztő őrült embereket, történeteket kitalálni, mint amilyenek a valóságban léteznek, így elkezdtem ezzel komolyabban foglalkozni, leírtam, összekevertem, megfűszereztem azt, amit hallottam.”


Pletykával összefüggő másik kérdés, hogy a novella egy alföldi falu zárt közösségében játszódik, de nagy hangsúlyt kap a szövegben a modernizáció beáramlása a faluba, és ennek a közösségformáló hatásáról is képet kapunk. Ezzel kapcsolatban a szerző nem ítélkezik: ez egy természetes folyamat, a tévé, a rádió, az újság, a számítástechnika, a prostitúció, a mobiltelefon megjelenése, a városiasodás nem ok a sopánkodásra.


Az Isten hozott című regény témája a Klein-napló, egy titokzatos titkárnő irománya, amely arra emlékezik, ami majd csak ezután lesz. Mindenki mást olvas ki belőle, a falusiak többsége azonban úgy véli, hogy a saját haláluk időpontját jósolta meg benne – nem tudni, ki. Vagyis a Klein-napló egy halottaskönyv. Talán a múltban elkövetett, talán a jelenben és a jövőben megeső bűnökért, esetleg mindkettőért ez a büntetés. A kétely, a bizonytalanság, a nézeteltérések és az irracionális események sora, amelyeket a szöveg rájuk szabadít. Sáraságban életre kelnek az árnyékok, „felkötik magukat” a kutyák, aztán holtukban mégis életet kölykeznek. Gyermekek születnek steril apáktól, akiknek a múlt árnyai adnak útmutatást. Fiatal lányok őszülnek meg csoportosan, egyik napról a másikra, és az emberek torka folyton száraz, szomjuk csillapíthatatlan. Gallér Gergely gimnazista, a fantasztikus Klein Ede Egylet vezetője, megszállottan kutatja a közös múlt csodáit, a falu védőszentjeinek örökségét, egészen addig, míg végül teljesen magára marad.


A Tánciskola regényének hősei nem konkrét helyen léteznek, ahol – mondjuk – tangózni tanulnának, vagy élvezhetnék, ahogy test szól a másikhoz lassúzás közben. A Tánciskola miliője nem valóságos tér, mert ahol elhiszik, hogy a permetezőből néhány hajtásra zenegép lesz, és a régi melódiákkal visszatér a múlt is, ott bizonyára bolondok élnek. Vagy talán mégsem egészen? Lehet, hogy akarni kell a csodákat, képesek vagyunk megálmodni a vonatablakból elsuhanó Magyarországot, és ez az akarás, a mágia iránti vágy a méltóság megőrzésének egyetlen eszköze?


A Mellettem elférsz című regény az identitás keresésének útja. Közvetlenül szól, azt mondja, gyere, olvasó, mellettem elférsz, gyere közelebb. Hősei hisznek az öröklődésben Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nemcsak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel – a jövőjét is.


Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. Grecsó jól érzékeli, hogy Budapest szövete más, mint a vidéké, mások a formák, a minták. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól. „Mindig ugyanazt szajkózták, szórakozott vénembernek gondoltam őket: az anyai nagyapámat meg az apai nagymamámat. Sátoros ünnepeknél játszották el, mint valami rituálét, hogy belekezdtek a történetükbe, és pontosan ugyanazokkal a szavakkal mondták el, mint legutóbb. És mi, a család, ugyannál a résznél nevettünk, esetleg valamelyik nagynéném mondott valamit – persze ugyanazt. Azon is nevettünk. Kamasz voltam, úgy hittem, öregek, szenilisek. Nem tudtam, hogy a tüzet őrzik, a hagyományt, a családi emlékezet morzsáit söprik össze. Talán utoljára. Ha akartam, ha nem, hallottam a meséiket. Azóta is ebből élek. Csak már kénytelen vagyok magam továbbkölteni őket. De szerencsére azt megtanultam, hogy üres ember, aki mellett nem fér el a múltja.”


Megyek utánad címmel a Népszabadságban megjelent Daru-novelláit fésüli össze, amelyek középpontjába a párkapcsolatokat állította. Daru ezeken keresztül értelmezi magát. A kötettel annak jár utána, hogy elmondható-e egy emberélet a kapcsolatain keresztül. Keresi a diktatúra utolsó nyomait a Körös partján, ahol csöndes minden fájdalom. Hősei szilajtartást kedvelő alakok, akik fényre és szeretetre vágynak. Miért ne indulhatnánk el az első, óvodáskori vágyaktól és szorongásoktól, az első megcsalatástól? Amit egyik kapcsolatban behorpasztanak bennünk, azt egy másikban megpróbálják kisimogatni – mondja írásáról.


Befejezésül térjünk ki a Cigányok című darabjára, amit Tersánszky Józsi Jenő Szidike, később Cigányok című vidám népszínműve nyomán írt át a mai viszonyokra Az előadás romantikus romaképpel indul. Az elegáns ruhába bújt muzsikus cigányok húzzák a nótát a fizetésnapon duhajkodó dzsentri hivatalnoknak. A dráma ekkor még csak az eladósorba került, csodaszép cigánylány, Szidike körül bonyolódik. Féltékenység és szerelmi civódás után hirtelen jön a váltás. Száz évvel későbbre ugrunk, de maradunk a történetben. Szidike családját megtámadták, apját lelőtték. A második rész mindenben ellentéte az elsőnek. A színes dolmány és szoknya helyett szegényes ruhát viselnek a szereplők, koppanós cipő helyett lucsok fedi a lábukat. Az ízes beszéd eltűnik, éles hangon veszekednek a cigányok, nőnek az előítélet szóvirágai. Kiélezettebb lesz a konfliktus: kulturális-vallási-életmódbeli különbségek mentén ütköznek a roma és nem roma szereplők? A cigányok temetkezési szokásaik és hiedelmeik miatt nem adják ki boncolásra a családfő tetemét, mert hitük szerint akkor szétszabdalt testben születne újjá a halott. Senki sem érti a másikat: a rendőrök nem hajlandók elfogadni a babonaságot, a cigányok nem fogják fel, hogy a jogszabály – boncolni kell – a mai civilizált világban felülírja a vallási törvényeket. Grecsó nagyon ért ahhoz, hogy felismerje az életbevágó dolgokat.


Grecsó egy mágikus világot álmodik, a másik Magyarországról jön, amelyben kísértések, csodák, borzalmak, nők és a halál közelében járnak hősei. Írásait a vidékiesség és az önéletrajziság jellemzi. Szereti a mondatokat és a mondatok is szeretik őt. Olyan szerző, aki abban nőtt fel, hogy a sokat kölykedző macska vagy kutya kicsinyeit zsákba teszik, mert csak az élelmet pusztítanák. Alapvető világa a csak a saját létezéséről tudó falu, ahol olyan bölcsek az emberek, mint egy csokor magyar nóta. Egyenházak között mohás sírkövek, ahol a föld fekete paplan, olyan csönd van, mint egy fasírtban és a kétségbeesés taknyos köde lebeg. Ismeri a falu fojtogató zártságát, és tudja, milyen bonyodalmat okoz, ha magára ismer valaki egy novellában.


Kitűnő városlakó lett, látja Pestet, ismeri a pesti flaszter világát, nyelvét, Zuglóban is otthon van. Tudja, a tagadás kétfedelű dolog, és az örömnek bánat ül az alján, úgy, mint egy finom zacc. Varázsszavakkal rajzolja a valóságot. és közben időnként függőben hagyja a történetet, hagy minket gondolkodni. Nála is az élet görcse a szerelem. Ismeri a kortárs irodalmi közélet gépezetét, mesélőkedv és karakterformálás és pontosság jellemzi. Nekem kedvemre való, hogy időnként nagyítót használ, aztán prizmát. Gördülékeny. Erőssége, hogy affinitást érez a világ dolgaira. Grecsó Salinger Zabhegyezőjének, Holden Caufield lelkét örökölte, ő is meg akarja csalni az időt, mert szeretni akarja magát.


Novák Imre



Link küldés
.
Cikk nyomtatás