Alapértelmezett színséma Nagykontrasztú színséma


KERESÉS





















Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Link küldés
.
Cikk nyomtatás

Copyright © 2003-2013. Commitment Zrt.

Link küldés
.
Cikk nyomtatás


Hátrányos helyzetben a fiúk


Míg az élet több területén – munkaerőpiac, tudományos világ, politika – sokat hallani a női egyenjogúság sérüléséről, világszerte egyre több szó esik az erősebb nem „hátrányos helyzetéről” az iskolákban. A lányok jobban teljesítenek a közoktatásban, többségben vannak a középiskolákban és a felsőoktatásban, a fiúknál ráadásul sokkal jobban számít a családi háttér a sikeres tanulmányi életúthoz, mint a lányoknál.

 

A XIX. század végéig Magyarországon is csak a fiúké volt a kiváltság, hogy egészen a diplomáig végigjárják az iskolai utat, lányok egy 1885-ös rendelet megjelenéséig nem mehettek egyetemre, nem is érettségiztek. A XX. században ez a nemi diszkrimináció eltűnt, a fejlett világ és hazánk is megteremtette az oktatásban a teljes nemi egyenlőséget. Ma már fiúknak és lányoknak elvileg ugyanakkora az esélyük bekerülni bármely iskolába, több hazai és nemzetközi kutató azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy bizonyos értelemben átestünk a ló túloldalára: a fiúk mára „hátrányos helyzetbe kerültek” az iskolában.


Magyarországon a kilencvenes évek közepén volt a fordulópont, amikor a nők többségbe kerültek a gimnáziumokban és a felsőoktatási hallgatók között. Az utóbbi nemcsak azt jelenti, hogy a főiskolákon (illetve a BA-képzésben) van „nőuralom”, hanem a magas presztízsű egyetemi szakok többségén is. Azon már rég nem lepődünk meg, hogy a bölcsész, a tanári, a jogi karokon több a lány, ám az utóbbi években a legtöbb országban – Magyarországon 2009-től – a hagyományosan férfiasnak számító természettudományi képzésben is megfordult az arány. Ma már (ki tudja meddig?) csak a műszaki tudományok és az informatika területen mutatkozik némi férfidominancia.

 

A fiúk számolnak, a lányok olvasnak

Régi pszichológiai tény, hogy bizonyos gondolkodási funkciókban eltérőek a két nem képességei. Míg a lányok beszéd- és nyelvtanulási képessége, rövid távú memóriája haladja meg a fiúkét, a fiúknak „cserében” jobb a térlátása, logikai, számolási képessége, technikai érzéke. Ezek a különbségek azonban az életkorral csökkennek. (A nyolcvanas években azt is kimutatták, hogy az intelligenciaértékek eloszlása szerint több mind a kivételes képességű, mind az értelmileg fogyatékos férfi, mint az e tekintetben homogénebb gyengébb nem képviselője.)


Ezek a kognitív különbségek a különböző teljesítményvizsgálatokon meg is mutatkoztak: rendre jobbak voltak a fiúk matematikából, természettudományokból, míg a lányok az olvasásban, szövegértésben múlták felül a fiúkat.


A nemrég nyilvánosságra hozott 2012-es PISA-eredmények kissé árnyalják ezt a képet. A szövegértésben továbbra is a lányok a „nyerők”. Nem volt olyan részt vevő ország, amelyben eredményük ne múlta volna felül a fiúkét. Az OECD-országokban ez a különbség átlagosan 38 pont volt. (Ez nagyjából egy iskolaévnyi előnyt jelent!) A matematikaeredményekben ugyanakkor az OECD-országokban még mindig átlagosan 11 pontnyi különbség van a fiúk javára (a különbség mértéke országonként nagyon változó), ám azt látjuk, hogy a 65 résztvevő országból csak 37-ben volt egyértelműen kimutatható a férfiuralom. A természettudományokról pedig azt lehet mondani, hogy már „semleges neműek”: az országok felénél már nincs szignifikáns különbség a két nem tudása között.

 

A lányok jobban alkalmazkodnak

Fényes Hajnalka, a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszékének docense egyenesen az oktatási rendszerben megvalósuló „férfihátrányról” ír. A lányok nemcsak hogy többségben vannak a gimnáziumokban és a felsőfokú képzésben, de iskolai eredményességük is jobb. Fényes hosszan ír tanulmányában ennek lehetséges okairól, amelyek között a lányok tanulási módszerének nagyobb sikeressége, a jobb nem kognitív képességek, a nagyobb önfegyelem, a nagyobb megfelelni akarás (fontosabb számukra a külső elismerés), a nagyobb tanulási kedv és végül a nagyobb kulturális aktivitás (többet olvasnak, a kulturális fogyasztásuk nagyobb) szerepelt. Az iskolában a tudás mellett a szorgalom a fontos, nem a kreativitás vagy az éles ész, ami inkább a fiúkra jellemző. A lányok szorgalmasabbak és inkább memorizálnak, míg a fiúk az ismeretek közötti kapcsolatok megtalálására törekednek.


Mindennek ugyanakkor megvan az ára. Nemes Lívia és munkatársai kimutatták, hogy a lányok között nagyobb arányban fordul elő iskoláskorban pszichoszomatikus – fejfájással, szédüléssel, szemkáprázással, hányingerrel, gyomorfájással, hasmenéssel járó – megbetegedés. Vekerdy Tamás szerint ennek az az oka, hogy a lányok látszólag jobban alkalmazkodnak az iskolához, jók, szorgalmasak. A baj éppen az, hogy túl jól teljesítenek. Egy olyan iskolához alkalmazkodnak, amely, ha alkalmazkodnak hozzá, megbetegíti őket – véli a pszichológus. Szerinte nem gyermekre szabott az egész iskola, sem módszerében, sem felépítésében, sem időbeosztásában.

 

Férfihátrány-hipotézis

Az eddig tárgyalt okok leginkább a fiziológia, pszichológia területéhez tartoznak. Úgy tűnik, mindemellett létezik egy a fiúkat érő szociológiai hátrány is, amit Fényes Hajnalka „férfihátrány-hipotézisnek” ír le és bizonyít. Kutatásai azt mutatták ki, hogy a fiúk társadalmi mobilitása kisebb: ők csak jobb anyagi és kulturális háttérrel próbálják meg a továbbtanulást.


2006-ban az első éves egyetemisták és főiskolások körében a fiúk szülei iskolázottabbak voltak, a fiúk anyagi háttere kedvezőbb, lakóhelyük előnyösebb volt. A lányok tehát rosszabb anyagi háttérrel is megjelennek a felsőfokú képzésben. Elképzelhető – írja Fényes –, hogy a kedvezőtlenebb anyagi hátterű fiúk és szüleik inkább a szakmunkásképzőket választották az általános iskola után, annak kisebb költsége vagy a gyorsabb elhelyezkedés miatt.


Míg középfokon a lányok rosszabb háttérmutatóik ellenére is eredményesebbek (több nyelvvizsga, jobb átlagok, merészebb továbbtanulási tervek, több tanulmányi versenyen való részvétel), addig felsőfokon már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Belépéskor megvan ugyan a lányok előnye (többen tanulnak tovább, jobbak az érettségi eredményeik, több nyelvvizsgájuk van), a tanulmányok során azonban egyes mutatók szerint (OTDK, publikációk, szakkollégiumi tagság, doktori tervek) már a fiúk vannak előnyben.


Ezek az eredmények már előrevetítik a fiúk nagyobb munkaerő-piaci sikerességét, különösen a tudományos karrier tekintetében. A fiúk, ha már egyetemre, főiskolára mennek (és nem „vesznek el” a szakmunkásképzésben), akkor a PhD-képzés és a kutatói pálya hangsúlyosabban szerepelhet terveikben.

 

A fiúk és a lányok teljesítménye közötti különbség a PISA 2012 mérésben

 

Matematika

„Az OECD-átlagot tekintve 2003-ban a fiúk és a lányok matematikaeredménye között 11 pontnyi volt a különbség a fiúk javára, a 39 résztvevőből 27 országban voltak jobbak a fiúk. A legnagyobb, több mint 20 pontnyi különbségek Liechtensteinben, Koreában és Makaó-Kínában jelentek meg. Nem volt statisztikai különbség 2003-ban a két nem matematikaeredménye között Lengyelországban, Hongkong-Kínában, Lettországban, Ausztriában, Thaiföldön, Japánban, Ausztráliában, Belgiumban, Hollandiában, Indonéziában és Norvégiában.


A 2003-as és 2012-es mérésben is részt vevő országok/oktatási rendszerek közül 26 országban mutatkozik meg a fiúk előnye 2012-ben. 2003-ban egy országban szerepeltek jobban a lányok, míg 2012-ben két országban is: Izlandon és Thaiföldön.


Érdemes vizsgálni, hol csökkent a differencia a két nem matematikaeredménye között a kilenc év során. Azon oktatási rendszerek közül, amelyekben 2003-ban a fiúk szerepeltek jobban, 2012-re több mint 8 ponttal csökkent a különbség Makaó-Kínában, Görögországban, Oroszországban, Finnországban és Svédországban. Görögországban a 2003-as 19 pontnyi különbség 2012-re 8 pontra csökkent, Makaó-Kínában, Oroszországban, Finnországban, Svédországban, Törökországban és az Egyesült Államokban már nincs jelentős különbség a fiúk és a lányok eredménye között. Makaó-Kínában és Oroszországban a különbség úgy tűnt el, hogy 20 pont körüli értékkel nőtt a lányok átlagpontszáma 2003-hoz képest, miközben a fiúké nem változott.


Ezzel ellentétes irányú változás történt Spanyolországban és Luxemburgban: nőtt a két nem eredménye közötti különbség a kilenc év alatt.


Ezek a változások megjelennek az alapszint alatt teljesítők és a kiválóan teljesítők arányában is. Ahol a nemek eredménye közötti különbség csökkent vagy átbillent a lányok javára – Tajvanon, Oroszországban, Portugáliában és Lettországban –, a 2-es szint alatt teljesítő lányok aránya csökkent, miközben az alulteljesítő fiúk aránya nem változott. Oroszországban és Makaó-Kínában ezen időszak alatt megnőtt a kiválóan teljesítő lányok aránya, a fiúk aránya viszont nem változott.


A magyar tanulók körében nem történt jelentős változás a nemek eredményei közötti különbség mértékében, az alapszint alatti fiúk és lányok aránya hasonló mértékben nőtt, a kiválóan teljesítők aránya nem változott szignifikánsan.”

 

Szövegértés

„A PISA 2012 szövegértés mérésének nem volt olyan részt vevő oktatási rendszere, amelyben a lányok eredménye ne múlta volna felül a fiúkét. Az OECD-országokban ez a különbség átlagosan 38 pont a lányok javára, ami fél képességszintnyi, mintegy egy iskolaévnyi előnyt jelent.


A nemek közötti teljesítménykülönbségek esetében nem találkozunk olyan mintázatokkal, amelyek arra utalnának, hogy a különbség mértéke bizonyos típusú átlagos teljesítménnyel vagy kultúrkörhöz való tartozással szorosan összefüggne. A kiugróan magas, 50–75 képességpontnyi különbséget mutató országok között a legkülönfélébb teljesítményű, kultúrájú és földrajzi elhelyezkedésű oktatási rendszereket találjuk: idesorolható a skandinávok közül az élvonalbeli Finnország (átlageredmény: 524 pont; a fiúk és a lányok eredménye közötti különbség: 62 pont), de az átlag alatti Izland (483; 51) és Svédország is (483; 51) – mellettük pedig olyan, elsősorban átlag alatti teljesítményű résztvevők, mint a dél-európai Montenegró (422; 62) és Bulgária (436; 70), a balti Litvánia (477; 55) és Lettország (489; 55) vagy az arab Jordánia (399; 75) és Katar (388; 70).


Az OECD-országokban tapasztalható átlagos teljesítménykülönbséghez képest az alacsonyabb (15–30 pontos) nemek közötti teljesítménykülönbséggel rendelkező országok csoportja szintén vegyes összetételű, az azonban látható, hogy közöttük több a magas átlagpontszámú résztvevő, mint a magas teljesítménykülönbséggel rendelkező országok között. Írországban (523; 29), Hollandiában (511; 26), illetve számos távol-keleti oktatási rendszerben a lányok és a fiúk közötti alacsony teljesítménykülönbség magas átlageredménnyel párosul.


Magyarországon (488; 40) a különbség mértéke hasonló az OECD-átlaghoz (496; 38). Érdemes összevetni eredményeinket az Egyesült Királyságéval vagy Dániáéval. Ezekben az oktatási rendszerekben a lányok teljesítménye (512) nem különbözik sokban a magyar lányokétól (508). A fiúk azonban ebben a két országban 10–18 ponttal felülmúlják magyar kortársaikat, ami valószínűleg nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ezek az oktatási rendszerek elérik az OECD átlagát, míg Magyarország nem.”

 

Természettudomány

„A természettudomány területén a fiúk és a lányok közötti eredménykülönbség nem akkora, mint az a szövegértés vagy a matematika esetében megfigyelhető. A mérésben részt vevő országok több mint felében nincs is szignifikáns különbség a két nem tudása között. Mindebből az következik, hogy a természettudomány-vizsgálat a másik két mérési területhez képest sokkal kevésbé kedvez egyik vagy másik nemnek. Szignifikáns különbséget a lányok javára – ahogyan az más mérésekben is bizonyosságot nyert már – elsősorban arab, illetve muszlim országokban, Jordániában, Katarban, az Egyesült Arab Emírségekben, Törökországban és Kazahsztánban állapított meg a vizsgálat, de ez figyelhető meg jó néhány balkáni országban, így Bulgáriában, Montenegróban és Albániában, két balti államban, Lettországban és Litvániában, valamint Szlovéniában és két skandináv országban, Finnországban és Svédországban is.


A fiúk természettudományi műveltsége négy latin-amerikai országban – Chile, Mexikó, Kolumbia és Costa Rica – bizonyult jobbnak a lányokénál, de így volt ez Luxemburg, az Egyesült Királyság, Japán, Dánia, Spanyolország és Svájc esetében is.


A magyar fiúk átlageredménye a természettudomány-vizsgálatban 496, a lányoké 493 pont. A két eredmény közötti 3 pontos differencia statisztikai szempontból nem tekinthető különbségnek.”

 

Forrás: http://www.oktatas.hu/pub_bin/dload/kozoktatas/nemzetkozi_meresek/pisa/pisa2012_osszefoglalo_jelentes.pdf



Link küldés
.
Cikk nyomtatás