Alapértelmezett színséma Nagykontrasztú színséma


KERESÉS





















Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Link küldés
.
Cikk nyomtatás

Copyright © 2003-2013. Commitment Zrt.

Link küldés
.
Cikk nyomtatás


Filmajánló: Vágy, hogy indiánok lehessünk


Szemző Tibort saját bevallása szerint már egész fiatal kora óta vonzották Franz Kafka szövegei, a vonzalom pedig előbb egy színpadi előadássá, majd rádiójátékká, végül pedig idén egy kísérleti rövidfilmmé érett.

 

szemzo_tiborAz azonos című Kafka-elbeszélés olvasása közben fogalmazódott meg Szemző Tiborban a gondolat, hogy megmutassa a híres és ellentmondásosnak beállított író egy egészen új oldalát. A visszahúzódó, dühös és szorongó Kafka helyett szellemes, szeretetre méltó alak bontakozik ki a mindössze huszonöt perces alkotásban, amely egyben az író utolsó szerelmének és utolsó barátságának története is. Kafka utolsó szerelmével, a nálánál húsz évvel fiatalabb, sziléziai ortodox zsidó családból származó Dora Dyamanttal negyvenévesen, kevesebb mint egy évvel halála előtt ismerkedett meg és költözött össze Berlinben, élete utolsó barátjával, a fiatal dombóvári medikus Klopstock Róberttel pedig a Magas-Tátrában néhány évvel korábban kezdődött a barátsága. (Utóbbit nemcsak Kafkához fűzte szoros kapcsolat: kezelte többek között Klaus Mannt, később pedig ő volt Babits Mihály háziorvosa három éven keresztül.) Ők ketten – a szerelmes társ és az orvos barát – végigélték Kafka utolsó heteit, ápolták és kitartottak mellette egészen az utolsó pillanatig egy Bécs melletti szanatóriumban, mígnem az író 1924. június 3-án Klopstock karjai között, mindössze 41 évesen meghalt. Személyes visszaemlékezéseik során huszonöt esztendő távlatából idézik fel Kafkával közös életük mozzanatait fordított kronológia szerint: a halálos ágyától visszafelé, a szerelem kezdetéig Dorával.

 

Az alapanyag már nem volt ismeretlen Szemző számára, hiszen két Forgách Andrással közös munkájának, Az üzenet – dr. Kafka utolsó szerelme című előadásának, illetőleg a számos fesztiválon komoly sikereket elérő (Prix Europe [Berlin], Prix Maroluc [Hvar], Prix Italia [Torino]) 104 perces rádiójátékának, A Császár üzenetének is az író volt a központi figurája. A Vágy, hogy indiánok lehessünk az utolsó időszak belső történéseire összpontosít, és arra, ami a szereplőkben, Dorában és Klopstockban akkor lejátszódhatott. Az ő emlékezéseik alapján elevenednek meg Kafka utolsó évének apró rezdülései a szemünk láttára, pontosabban a fülünk hallatára, ugyanis a történéseket csupán elmondják a szereplők, a képen sosem tűnnek fel, ahogyan azt már Szemző Tibor más filmjeiben megszokhattuk. Az elhangzó történetfoszlányok, újra átélt intim pillanatok egészen hitelesen és érzékenyen mutatják meg, hogy mi tette boldoggá Kafkát, milyen gondolatok, érzések fogalmazódtak meg benne a halálos ágyán.

 

A vásznon eközben tájképek, épületek, tűnnek fel, a kamera bejárja Kafka életének fontos helyszíneit (a kierlingi szanatórium, a Magas-Tátra, berlini és prágai utcák láthatók), hol mozgalmasan és kíváncsian kémlelve az elé táruló látványt, hol pedig elidőzve egy-egy apróságon, egy ajtókilincsen, egy becsukódó ajtón, egy ablakkereten. A szándékosan régies, fakó 8 mm-es filmeken (amelyek digitális szkennelés és utómunka során nyerték el a mozikban elvárt HD minőséget) megelevenedő felvételek teljesesen álomszerű hatást keltenek a töredezett vallomásokkal kiegészülve, a bensőséges hangulatot azonban a zenei aláfestés fogja össze, amelyet maga a rendező, Szemző Tibor szerzett Henry Purcell c-moll vonós fantáziájának felhasználásával. Ebbe a zenei anyagba ágyazódnak a szövegek, Dora és Róbert visszaemlékezései, és erre épül rá az egész képanyag is.

 

A Vágy, hogy indiánok lehessünk tehát tartalmi, formai és technikai szempontból egyaránt különleges film: erős atmoszférájú, elgondolkodtató mű, amely asszociációs játéknak sem utolsó. Izgalmas kísérlet, érdekes félóra.



Link küldés
.
Cikk nyomtatás