Alapértelmezett színséma Nagykontrasztú színséma


KERESÉS





















Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Link küldés
.
Cikk nyomtatás

Copyright © 2003-2013. Commitment Zrt.

Link küldés
.
Cikk nyomtatás


Festő és történetmesélő szociográfus


DERKOVITS. A művész és kora című kiállítás 2014. április 3. és július 27. között látható a Magyar Nemzeti Galériában

Derkovits_Halas_csendelet_1928
Derkovits Gyula: Halas csendélet, 1928.
Magyar Nemzeti Galéria
2014. április eleje óta újra láthatjuk Derkovits Gyula összegyűjtött munkáit. Már kortársai is felfedezték és el is ismerték egyéni látásmódját, művészetét, de a sors úgy hozta, hogy a két világháború közötti korszak jelentős festőjét sokáig hallgatás övezte. A festő születésének 120. évfordulója jó alkalmat nyújt az életmű újraértékelésére, mert voltak évek, amikor a hatalom kisajátította magának. A tárlat tisztázza Derkovits alkotói jelentőségét, hiszen a kommunista hatalom rátelepedése miatt alakját vita övezte. Hosszú ideig csak a társadalmi, politikai állásfoglalását tükröző témaválasztását értékelték, illetve ítélték el. A kiállítás két kurátora, Bakos Katalin és Zwickl András a modern nyugat-európai stílusirányzatokkal összevetve, a kortársak alkotásaival együtt mutatják be alkotásait és adnak áttekintést életéről. A mintegy kétszáz Derkovits-művet – festményeket és grafikákat, kisplasztikákat egyaránt – bemutató kiállítás korabeli magyar festők, grafikusok és fotóművészek, továbbá német, osztrák, lengyel, cseh és szlovák alkotók munkáival egészül ki. A gondosan válogatott anyagból jól látszik Derkovits művészi világlátása.

 

Csak a művészet egyszerű megközelítése szerint igaz, hogy a műalkotás és főleg egy művészi életmű egységes, szervesen felépített, minden részletében azonos formaelv szerint egész. A legnagyobb alkotók láthatólag nem sokat törődtek műveik formai egységességével, inkább a sokféleség, a részletek elevensége hajtotta őket. Minden konvenció halál, mert nem a pillanatot tartja fontosnak.

Derkovits Szombathelyen született 1894-ben. Sokgyermekes családban nőtt fel. Édesapja asztalosmester volt, és a fiúnak – művészi hajlamai ellenére – ezt a szakmát kellett kitanulnia. Megtapasztalta, hogy aki szegény, az a legszegényebb. Három fiútestvérével apjuk műhelyében dolgoztak. Gyermekkorában csak a nincstelen ember sorsának terheit és nélkülözéseit ismerte meg az érzékeny idegrendszerű fiú, aztán a korszellem őt is magával ragadta, önként jelentkezett katonának az első világháború idején, de mint oly sokan, ő is rajtavesztett, a háború az ő életét is megváltoztatta. A fronton súlyosan megsérült, megbénult a bal keze és egész életére kiható tüdőbajt kapott.

Derkovits_Anya_1934
Derkovits Gyula: Anya, 1934.
Magyar Nemzeti Galéria


Betegen, hadirokkantként 1916-ban költözött Budapestre; hol segélyből, hol asztalosmunkából tartotta fenn magát. Az elesettek, elnyomottak iránti érzékenysége és igazságra törekvése a baloldal mellé állította. 1918-ban belépett a kommunista pártba, és folyamatosan kapcsolatot tartott a bécsi emigránsokkal.


Az 1900-as évek Budapestje sokféle arcot mutatott. Ekkor vált világvárossá, dinamikusan fejlődő településsé a kissé parlagias kelet-európai város. Igazi metropolis lett, de nem tudott mindenkinek vonzó ajánlatot tenni – ahogy a politikusok fogalmaznak. A kor politikai csatározásai jelentek meg a mindennapi életben. Ezt a világot ábrázolja markánsan Derkovits.


A festés örök szerelme maradt. Különféle esti iskolákban tanult rajzolni és festeni, aztán Kernstok Károly Szabadiskolájában elméleti képzést is szerzett. A tanácsköztársaság idején – az állam anyagi segítsége jóvoltából – gondtalanul alkothatott a nyergesújfalui művésztelepen, de a tanácshatalom hamarosan megbukott, és Derkovits ismét fizikai munkára kényszerült.


Élete a legmélyebb nyomor gyötrelmei között is szüntelen alkotással telt. A grafikai és festészeti technikának, de még a kisplasztikák készítésének is mestere volt, fametszet, rézmetszet egyaránt került ki a keze alól, másrészt a festészetben arany és ezüst porfestéket is használt, hogy a színeket melegebbé varázsolja. Gyakran szerepelt tárlatokon; első önálló kiállítását 1922 őszén rendezte a Váci utcai Belvederében. Bár anyagi sikert nem hozott neki, képeinek különleges voltát, érzelmi gazdagságát méltányolták. Szörnyű csapás érte, amikor 1923-ban kilakoltatták a lakásából, és még perbe is fogták, hogy bénán rátámadt a csendőrökre. A megélhetés lehetetlensége miatt Bécsbe költözött. Otthontalansága, a súlyos létbizonytalanság egész lelkiállapotát feldúlta. Bécsből hazatérve szerepelt a Képzőművészek Új Társaságának 1926. évi tárlatán, majd 1927 szeptemberében az Ernst Múzeum kiállításán s ugyanazon év decemberében a Schilling-féle rézkarcműhely bemutatóján.


Élete utolsó szakaszában a teljes nincstelenség közepette sorra készítette remekműveit, amelyek a nyomorúság megdöbbentő kordokumentumai. Olyan megrázóan ábrázolja a nyomorban élőket, mint Kassák, József Attila vagy Gelléri Andor Endre. Saját életéből vett jeleneteiben, önarcképsorozatában, a szegények életének ábrázolásában a proletariátus kínjait örökítette meg.

Derkovits_Aukcio_1930
Derkovits Gyula: Aukció, 1930. Magántulajdon.
Kieselbach Archívum. Fotó: Darabos György


Korának legmodernebb stílustörekvésein nevelkedett, otthon volt a kubista és az expresszionista formanyelvben is. Művészetében a rajz, a szín és a mondanivaló egyenrangú elemek. A formák plaszticitását nem fény- és árnyékhatásokkal, hanem fordulatos tagolásokkal és átvágásokkal, valamint a színek tónusváltozásaival érezteti – ahogy fogalmaznak róla a műkritikusok. Szívesen használta azt a képszerkesztési elvet, hogy egy másik képet is láthatunk a képben, ezzel is sejtelmesebbé téve a látványt. Témáit a hétköznapi életből vette, a szegény embert és környezetét festette meg, de a természet is megjelenik képein, s főleg karakterisztikus alakjai keltenek mély benyomást. A hajómunkások, artisták, homokszállítók, szövőmunkások, gondterhes női figurák, kilakoltatott nincstelenek angyalokká válnak ecsetje tündérvarázsában.


Legjelentősebb grafikai alkotásai a rendkívüli erejű, drámai hangvételű fametszetek. Az 1514-es parasztlázadás emlékét idéző Dózsa-sorozat a fasizmus elleni tiltakozás művészi kifejezése. A kommunista párt rendelte tőle. A Dózsa-fametszetekről üvölt a politikai mondanivaló, ugyanakkor tökéletesen megtervezett és hiteles történelmi illusztrációja az 1514-es parasztháborúnak.


A kiállítás megragadja Derkovits művészetének eredetiségét, amellyel munkássága kiemelkedik korának festészetéből. Művei bemutatásának vezérfonala Derkovits alkotásainak az a sajátossága, hogy a művek közvetlenül szólítják meg a nézőt, és állásfoglalásra késztetnek.

Derkovits_Onarckep_1930
Derkovits Gyula: Önarckép (Hunyorító), 1930.
Magyar Nemzeti Galéria


A kiállítás öt nagy fejezetbe csoportosítja a rövid művészpálya gazdag termését, amelyek az elégia, a dráma, a szatíra, az esszé és a himnusz hívószavával érzékeltetik azt az érzelmi-hangulati töltést, amellyel Derkovits hatni kívánt a szemlélőre. Az ezekkel az irodalmi fogalmakkal jelölt tartalmak, hangulatok a kortól, időtől, történelmi helyzettől független és a stílusoknál, műfajoknál szilárdabb elemei egy műalkotásnak.


Az elégia hangja Derkovits korai műveinek a jellemzője. Ezekben a munkákban mindig ott rejtőzik az idő múlása felett érzett melankolikus érzés. Ilyen a Halas csendélet is. Derkovits aktkompozíciói nemcsak ezt az elégikus hangulatot közvetítik, hanem egy sajátos idilli világot is megidéznek a szántóvetőkkel, a pásztorokkal, a természettől elválaszthatatlan közelségben élő emberekkel. A Nagy fa alatt, a Koncert vagy a Pásztorfiú című képek határozzák meg ennek a kiállítási egységnek a jellegét, de ehhez a csoporthoz tartoznak a művészt prófétaszerepben ábrázoló kompozíciók is, valamint a biblikus témájú Utolsó vacsora vagy a Püspöksüveges önarckép. Fontos megemlíteni, hogy alakjai többsége lehajtja fejét, a lehorgasztott fejjel rakodó munkás vagy lovas egy általános szomorúságot fejeznek ki.


Derkovits drámai alkotásainak nevezett művei között a Menekülés és a Halottsiratás megrázó képek. A háború borzalmai jelennek meg bennük. A menekülés az első világháború utáni évek általános élménye volt. Az egymásra torlódó emberek, állatok képe és általában is a tömeg ábrázolása. A Halottsiratás Krisztust idéző férfialakja Somogyi Béla újságíró, ő fekszik az asszonyok előtt, ő politikai áldozat.


Derkovits expresszionista munkáinak egyik jellemző sajátossága a szatirikus hang is, annak az olykor lázító, olykor beletörődő és együttérző tudomásulvétele, hogy a valóság és az eszmények milyen távol állnak egymástól. Ezeken a képein a nagyvárost, a gazdagok világának kövér, eltorzult arcú szereplőit látjuk vagy éppen a gondoktól gyötört proletárokat és a szegénységbe belerokkant dinnyeevőket. Az arisztokrácia testi és lelki szépséghibáit ábrázolja. A Disznófejű nagyúr és hájas nyaka hátulról olyan, mint a tovarisi konyec rendszerváltó plakátján látható motívum. Derkovits a kapitalizmus által megosztott, a pusztulástól félő emberek gondolkodásából indul ki. A társadalmi katasztrófahangulatból erednek gondolatai. A politika ellentmondásait ábrázolja.

Derkovits_Mi_ketten_1927
Derkovits Gyula: Mi ketten
(Én és a feleségem),
1927. Magyar Nemzeti Galéria


Az esszé című rész alkotásait a bonyolult kompozíciók jellemzik, amelyeken a rafinált térszerkezet, a klasszikus művészettörténeti utalások és szimbólumok olyan képi rendszert alkotnak, amelyek szabad teret engednek az asszociációnak. Derkovits képesszéinek legjellemzőbb technikai megoldása a montázs, amelyekben sokszor még a képbe komponált betűk, szövegek is bővítik a mű értelmezhetőségét.


Az ötödik teremben himnikus hangvételű kompozícióinak középpontjában az ember világát és sorsát meghatározó magasabb rend áll. A jégvirágos ablakon belátszó csendőrsisak a kiszolgáltatottak nyomorát jelzik. A művészi kifejezés itt a társadalmi feszültségek megjelenítésére összpontosít.


A tárlat szakít a Derkovitsról kialakult sztereotípiákkal. Nem a proletárlét szegénységét vállaló festőről szól, hanem a sorsüldözött büszke festőről, egy rég elpihent lélekről, egy olyan alkotóról, aki kora képzőművészetében alaposan tájékozódott, ugyanakkor tudatosan merített a hagyományokból. Derkovits munkásságának jellegzetes, egyéni ízt kölcsönöz, hogy felhasználta kora vizuális kultúrájának, a fotónak, a filmnek, a karikatúrának és a plakátnak a képi eszközeit. Mindezek szemléltetésére a Derkovits-műveket kortársainak rokon szellemű grafikái, festményei és fotói kísérik. A kiállítás külön szekciójában párhuzamként, illetve ellenpontként láthatók a korabeli magyar modern és hivatalos művészet emblematikus alkotásai. Német, osztrák, lengyel, cseh és szlovák művészek festményeivel és grafikáival még szélesebb, közép-európai megközelítésben mutatja be Derkovits művészetét, immár megtisztítva a korábbi hatalom államvezetési elveinek igazolására használt elemeitől, ideológiájának toposzaitól, és jelzi, nem csak arra alkalmas, hogy propagandaeszközként használják, illetve nem csak az alattvalók kábítására alkalmas a művészete. Bizonyítva, hogy minden békerendszer csak átmeneti, és miután kiegyezésen alapul, ezért nem igazságos.


Novák Imre



Link küldés
.
Cikk nyomtatás