Alapértelmezett színséma Nagykontrasztú színséma


KERESÉS





















Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Link küldés
.
Cikk nyomtatás

Copyright © 2003-2013. Commitment Zrt.

Link küldés
.
Cikk nyomtatás


A Dobbantó projekt és eddigi eredményei


A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány szakmai irányításával 2008–2011 között megvalósuló Dobbantó projektet a Munkaerő-piaci Alap Képzési alaprészének az OKM 2007-es központi keretéből biztosított 850 millió forintos támogatás tette lehetővé. A projekt szakiskolai előkészítő kilencedik évfolyamra szóló olyan program kidolgozásáról és intézményi bevezetéséről szól, amelyben a 15–24 éves, az oktatási rendszert befejezett képzettség nélkül elhagyó vagy a korai iskolaelhagyás szélén álló fiatalok egyéni ütemtervre épülő fejlesztés eredményképpen visszatalálhatnak az oktatás-képzés világába, vagy sikeresen találhatják meg helyüket a munkaerőpiacon.


A Dobbantó projektbe – pályázat útján – az ország 15 szakiskolája kapcsolódott be. A 2009–2010-ben lezárult első tanév adatai alapján a program lényegesen jobb eredményeket ért el, mint a többi, az iskolai/szakiskolai lemorzsolódások mérséklését vagy a felzárkózást segítő egyéb kezdeményezések. A Dobbantó sikerességének kulcsa abban rejlik, hogy teljes egészében megváltoztatta a diákcsoport esetében eddig eredménytelennek mutatkozó tanulási környezetet; professzionális támogató rendszert épített ki a programot megvalósító iskolákban a szükséges változások/fejlesztések elérése érdekében; valamint mindezt már bevált hazai és nemzetközi kutatási eredményekre, értékelt fejlesztési tapasztalatokra építve végezte. A projekt elindításának közvetlen indokát és törvényi hátterét a Közoktatási törvény 126. §-a adta. A projekt folyamatos önreflexióra épülő akciókutatásként valósul meg.


A Közoktatási törvény 126. §-a 2008. szeptember 1-jétől lehetővé teszi a megyei fenntartó által kijelölt szakiskolák számára, hogy a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének nem organikus okra visszavezethető tartós és súlyos rendellenességével küzdő fiataloknak előkészítő kilencedik évfolyami osztályt indítsanak, ahol egyéni ütemterv kidolgozásával, egyéni foglalkozások megszervezésével segítik a tanulókat abban, hogy az előkészítő évfolyamot követően a többi tanulóval közösen kezdhessék meg tanulmányaikat a kilencedik évfolyamon. A törvény azon 25 évnél fiatalabbak számára is lehetővé teszi az előkészítő kilencedik évfolyamra való felvételt, akik a korábbi tanítási években a pszichés fejlődés zavarai miatt vagy enyhe értelmi fogyatékosság miatt sajátos nevelési igényű tanulóként fejezték be az általános iskola nyolcadik évfolyamát. Az FSZK a szakiskoláknak kívánt szakmai támogatást nyújtani, hogy felkészülhessenek az egyéni ütemterven alapuló fejlesztésre, hiszen a szervezet ezen a területen igen nagy felhalmozott tudással rendelkezik.

 

A Dobbantó eddigi mérföldkövei és eredményei

2008 januárja és októbere között az előkészítés zajlott: a program koncepciójának kialakítása és tartalmának körvonalazása, a megvalósítást segítő szakemberek (educoachok és változást segítő mentorok) pályáztatása és felkészítésük megkezdése, valamint a részt vevő iskolák pályáztatása. 2008 novembere és 2009 augusztusa között került sor a felkészülésre. Ez magában foglalta a modul rendszerű tananyag kidolgozását, az iskolai megvalósítást segítő szakemberek felkészítésének folytatását és folyamatos szakmai segítését, a részt vevő iskolák felkészítésének megkezdését, valamint a megvalósítást monitorozó (Tárki–Tudok) és értékelő (Qualitas T&G) szervezetek kiválasztását.


A Dobbantó próbaköve a 2009/2010-es tanév volt, amikor a részben felkészült pedagógus-teamek már az újonnan kialakított tanulási környezetben, az első dobbantós csoporttal kezdték kipróbálni a programot: a modul rendszerű tananyagot és az egyéni ütemterven alapuló fejlesztő tevékenységet. A kipróbálás tapasztalatait többen írásban rögzítették, amely dokumentumok alapján a modulok és más segédanyagok átdolgozására is sor került. Az átdolgozásnál a program monitorozása és külső értékelése során szerzett bizonyítékok is szerepet játszottak. Természetesen ebben az időszakban – és azóta – is folyamatos szakmai támogatást kaptak és kapnak mind a pedagógusok, mind a vezetők, amihez az alapot már a gyakorlatban szerzett tapasztalatok adják. A 2010/2011-es tanév már a kipróbálás során szerzett jó tapasztalatokra építve, az átdolgozott modulokkal és szakmai segédanyagokkal indult akkreditált Dobbantó kerettanterv alapján. További újdonság, hogy a Magyar Gallup Intézet közreműködésével megkezdődött az első tanévben végzett diákok pályakövetése, az első tanév adatokkal alátámasztott jó eredményei alapján pedig zajlik az eredmények különböző fórumokon való kommunikálása, a projekt szélesebb körben terjeszthető programmá alakítása lehetőségeinek keresése. Ez azért is fontos, mert a projekt 2011. november végével lezárul.


Az első tanévben elért eredményeket a diákok részvétele igazolja: a tanév végére több diák volt a programban, mint az induló létszám (174-en kezdtek, 191-en zártak). Év közben nemcsak érkeztek diákok (összesen 47 fő), hanem többen már menet közben megtalálták a számukra megfelelőbb továbbhaladási utat; a ténylegesen lemorzsolódók száma pedig minimális volt (összesen 5 fő, ez a bekapcsolódóknak kevesebb, mint 3%-a).


A program sikere a következőknek köszönhető:

  1. a diákcsoport esetében eddig eredménytelennek mutatkozó tanulási környezet komplex megváltoztatása;
  2. a programot megvalósító iskolákban a szükséges változások/fejlesztések professzionális gondozása;
  3. a tartalomfejlesztés és az intézményi bevezetés folyamatának a hazai és nemzetközi tapasztalatokra, kutatási eredményekre építése.

 

A tanulási környezet komplex megváltoztatása

A programban komplex módon és gyökeresen megváltoztattuk azt a tágabban értelmezett tanulási környezetet, ami a diákok eddigi iskolai kudarcaihoz hozzájárult, az iskoláról, tanulásról és önmagáról kialakult képét alakította, azaz

  • a tanulás fizikai környezetét;
  • a szervezeti kereteket;
  • a tanulás tartalmát;
  • a tanulásszervezés módszereit;
  • a pedagógiai szemléletet és gyakorlatot (pedagógiai paradigmát).

A tanulás fizikai környezetére egyáltalán nem jellemző a hagyományos iskoláról kialakított kép. A diákok kimondottan szép és ízléses, pihenésre, szabadidőtöltésre, társas együttlétre és nem kevésbé az információszerzés különböző formáira, a formális és informális tanulás lehetőségeinek kiaknázására ösztönző és mindezeket biztosító feltételek között találják magukat. A dobbantós teremhez teakonyha, beszélgetésre invitáló pihenősarok, sporteszközök, különböző fejlesztőjátékok, legalább három internetkapcsolattal rendelkező számítógép, tanulást segítő szoftverek és kézikönyvtár is tartozik.


A szervezeti kereteket alapvetően a kisebb létszám határozza meg. A maximum 16 fős diákcsoporttal legfeljebb 4-5 pedagógus dolgozik, nem szakrendszerű tanulásszervezési formában. Így egy-egy pedagógus hetente hosszabb időt tölthet a tanulókkal, ami módot ad minden egyes diák valódi megismerésére, illetőleg a diákok és pedagógusok közötti bizalom és kötődés kialakulására. Ahol lehetőség van rá, az idő 40%-ában kettős óravezetéssel folyik a munka. A 4 fős pedagógusteam munkáját iskolán belül – a helyi feltételek szerint rendelkezésre álló – további szakmai támogatók (például iskolapszichológus, fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus, pedagógiai asszisztens, gyermekvédelmi felelős, szociálpedagógus, iskolai szociális munkás) segítik, segíthetik. Jelentős az iskolán kívüli partnerek száma és szerepe is. E partnerek szükség esetén ifjúságsegítő területen működnek, illetőleg egyre fontosabb és mindinkább bővülő kört jelent a különböző szakmacsoportok megismerését segítő munkáltatók köre. A tanítási napok ritmusa is más: a közös napindítást nagyobb egységekben szervezett blokkok követik, amelyekben a tanulás mellett helye van a kikapcsolódást, sportolást, társas időtöltést, közös étkezések megszervezését biztosító úgynevezett szabad sávnak is. A tanítási hét ritmusa is más, mivel hetente egy napot iskolán kívül, munkahelyi megfigyeléssel töltenek a fiatalok. A munkahelyi megfigyeléseken túl is gyakoriak az iskola épületén kívül szervezett programok, tanulási alkalmak.


A tanulás tartalma lényegében három nagy területre fokuszál: a további iskolai tanuláshoz, a szakképzésben való részvételhez szükséges kommunikációs, szociális és tanulási kompetenciákra; a további életút alakításához szükséges alapvető munkavállalási és életpálya-építési kompetenciák fejlesztésére; valamint talán a legfontosabbra: minden egyes diák egyéni személyes fejlődésének támogatására, így az énkép, az önismeret, az önbizalom stb. növelésére. A hagyományosabb értelmű tanulásszervezéshez modul rendszerben kifejlesztett gazdag kínálat – 5200 oldalnyi kidolgozott eszköztár – áll rendelkezésre, amelyből a pedagógus az egyes diákok személyre szabott igénye szerint választhat. A NAT területein való megerősödést segíti a kommunikáció, a társadalom- és jelenkorismeret, az angol és a német nyelv, a matematika, valamint a természetismeret moduljai, amelyek gyakorlatias, a mindennapi élethelyzetekhez közeli tartalmakra épülnek. Magyarországon egyedülálló a „Híd a munka világába” területére kialakított tananyagtartalom, amely egyrészt az alapvető munkavállaláshoz és életpálya-építéshez szükséges kompetenciák fejlesztését segíti nyolc egymásra épülő modulban, valamint a reálisabb szakmaválasztást támogatja a különböző szakmacsoportok közvetlen és közvetett megismertetésével.


A tanulásszervezés módszerei között a program az úgynevezett alternatív pedagógiákból ismert megoldásokat részesíti előnyben, azaz támogatja a megfelelő variációban alkalmazott kooperatív tanulásszervezést és a projektmunkát, valamint az önálló tanulás különböző munkaformáit. A Dobbantóban kiemelt szerepet kap a diákot és pedagógust egyaránt reflektív szemléletre és gyakorlatra késztető fejlesztő értékelés alkalmazása.


A pedagógiai szemléletben a személyközpontú pedagógia megvalósítása érvényesül. A pedagógusok az egyénekre, az egyéni fejlődésre fokuszálnak. Ehhez a diákokkal – és ha mód van rá, a szülőket is bevonva – egyéni fejlődési tervet készítenek, amelyben célokat tűznek ki, megnevezik a célok elérésében szerepet vállalók feladatait, az elért eredményeket pedig háromhavi gyakorisággal áttekintik, értékelik. Mivel fontos feladat, hogy a diákok megtanuljanak felelősséget vállalni saját tetteikért (fejlődésükért), szükség esetén rövidebb időszakokra szóló szerződéseket, megállapodásokat is kötnek. Minden diáknak van úgynevezett segítő párja, azaz támogató pedagógus partnere, akivel formális vagy inkább kevésbé formális formában heti gyakorisággal beszélget. A pedagógusok számára fontos segítség, hogy nem maradnak magukra egy-egy diák esetlegesen nehezen feldolgozható és megoldható problémáival, hanem teamben dolgozva, egymást is segítve, a hetente tartott teammegbeszéléseken közösen gondolkodnak.

 

Az iskolai változások/fejlesztések professzionális gondozása

A korai iskolaelhagyás mérséklését segítő megoldások sorában egyre gyakrabban fogalmazódik meg, hogy a minden egyes diákra figyelő, egyéni gondoskodást biztosító pedagógia jelentené a kulcsot. (A közoktatási törvénytervezet koncepciójában szereplő úgynevezett Híd programnak is korszerű pedagógiai módszerek széles körére kell épülnie, mégpedig egyéni, személyre szabott fejlesztő programmal, sok csoportmunkával, kommunikációs és életmódgyakorlatokkal.) Ugyanakkor arról alig esik szó, hogy ez egy olyan elvárás a pedagógusokkal szemben, aminek segítség nélkül nem tudnak eleget tenni, ugyanis az iskolákban a személyközpontú pedagógiai szemlélet meghonosítása mélyen gyökerező rutinok lebontását feltételező, hosszú időt és professzionális beavatkozást igénylő feladat.


A pedagógusok, intézményvezetők 6 éves koruktól (iskolába lépésüktől, azaz pedagóguspálya-szocializációjuk kezdetétől) az esetek döntő többségében a frontális, mindenkit egyformán kezelő, tekintélyelvű pedagógiával találkoztak az általános és a középiskolában is. A legalább 11 ezer tanórányi személyes tapasztalat mély gyökerekkel bíró mentális modell kialakulását eredményezte, amelyet tovább erősített az egyéneket főként uniformizáltan kezelő, tesztekkel mérő és értékelő felsőoktatás. A 16-17 év alatt felgyűlt, egymásra rakódott és interiorizálódott személyes tapasztalatokat szükséges át- és felülírni ahhoz, hogy biztonságban tudjanak mozogni akár a Dobbantó pedagógiai paradigmája szerinti komplex tanulási környezetben, akár más, a tananyag „letanítása” helyett a minden egyes diák segítő fejlesztésére összpontosító pedagógiában.


Ezek a mélyen beágyazódott nézetek és gyakorlatban alkalmazott megoldásmódok csak hosszabb interaktív folyamatban alakíthatók át, a konstruktivista pedagógia terminológiája szerinti „fogalmi váltásra” van szükség. Az egyént középpontba állító pedagógia értő és biztos alkalmazásához nem elegendő pusztán új taneszközök alkalmazása, más tananyagtartalmak használata vagy a pedagógiai eszköztár gazdagítása. Önmagában sem egy tantervi reform, sem új tanulási segédletek alkalmazása, de még a napi pedagógustapasztalatoktól különválasztott pedagógusképzés vagy -továbbképzés sem hozza meg a várt eredményt. A fokozatos, előre és visszatekintő reflektív pedagógiai gondolkodás és gyakorlat az, amely elvezet a tartalom, az eszközök és a módszerek egyénhez és alkalomhoz illő tudatos választásának szilárd alapokon nyugvó gyakorlata kialakulásához. A Dobbantó programban ez utóbbi úton indultunk, és a vezetőkkel, pedagógusokkal való két és fél éves folyamatos interakció eredményeként a valódi fogalmi váltáshoz vezető útnak körülbelül a felénél-kétharmadánál járunk. Mostanra jutottunk odáig, hogy az érintettek már felismerték, hogy miben kellene még fejlődniük. Ehhez a következő megoldásokat alkalmazzuk:

  • Valamennyi pedagógusteamet egy-egy a program által felkészített és rendszeres szupervízióval megsegített úgynevezett „változást segítő mentor” támogatja, aki havi rendszerességgel jár az iskolába, facilitálja a reflektív gondolkodás elindulását, a változás folyamatát, szükség esetén megoldási alternatívákat is tár az elakadó team elé. Jelenlétével, tevékenységével azt a szerepet modellálja, amely a személyközpontú segítő pedagógust jellemzi. Fontos feladata a teammé válás segítése.
  • A pedagógusok (és vezetők) reflektív gondolkodása alakításának, fejlesztésének fontos eszköze, hogy a projekt anyagilag honorál minden olyan produktumot, amelyben saját gyakorlatukat, tapasztalataikat írják le és egészítik ki megfigyeléseikkel, észrevételeikkel. A pedagógiai tevékenység valamennyi területéről készülhet és készült is ilyen munka, legyen szó tanóráról, a modulok kipróbálása során szerzett tapasztalatokról, a diákokkal végzett munkát leíró esettanulmányokról, képzés, tréning vagy egyes módszerek kipróbálásának eredményeiről, a vezetői munka során szerzett tapasztalatokról. A pedagógusok munkáinak fejlesztő értékelése az adott intézményvezető feladata, de az első két félévben a projektvezetés is segített ilyen minták nyújtásával. (A pedagógusproduktumok folyamatosan felkerülnek a http://www.fszk.hu/moodle/ felületre, amelyhez egy regisztrációt követően bárki hozzáférhet.)
  • Az intézményvezetőket az üzleti világban otthonosan mozgó, az oktatási terület sajátosságaira is felkészített úgynevezett educoachok segítik abban, hogy saját vezetői gyakorlatukat reflektíven szemlélve fejleszthessék tovább.
  • A vezetők számára évente kétnapos tréninget szervezünk a projekt fejlődése szerint igényelt témában, amelyet évente 2-3 alkalommal szükség szerinti operatív kérdéseket felvető találkozók egészítenek ki.
  • Az intézmények fenntartóival is jó kapcsolatot alakítottunk ki. Rendszeresen tájékoztatjuk őket az iskolák elért eredményeiről, alkalmanként a vezetőkkel közösen szervezett találkozásokon együtt beszéljük meg az elért eredményeket, gondolkodunk azok helyi hasznosíthatóságáról, a továbbvitel lehetőségéről.
  • Évente két alkalommal három-három helyszínen „regionális” találkozót szervezünk, amelyen alkalmanként csak kevesebb iskola teamje és vezetői vesznek részt (de minden team félévente legalább egy találkozón részt vesz). A házigazda minden esetben egy-egy iskola. Ezek a találkozások a közvetlen tapasztalatcsere, az egymástól tanulás közkedvelt alkalmai és lehetőségei.
  • A program indulásakor meghatároztunk nyolc olyan kulcsterületet (bóját), amelyeket fejlesztve az intézmények/dobbantóteamek közelebb kerülhetnek a korai iskolaelhagyást megelőző, személyközpontú gyakorlathoz. Valamennyi iskola/team elkészítette a maga fejlődési tervét, fél évre szóló cselekvési tervét, amelyet az időszak végén értékel, és (szükség esetén korrekciókkal) új cselekvési tervet készít a következő félévre. Ezeknek a szakmai beszámolóknak és terveknek a fejlesztő értékelését a projektvezetés végzi.
  • A projektvezetés valamennyi folyamatot követi, így szükség szerint reagál és beavatkozik, ha jó tapasztalatokat vagy problémát észlel
    • egy-egy változást segítő mentori vagy educoach-látogatás tapasztalatait rögzítő emlékeztető alapján;
    • változást segítő mentori vagy educoach esetmegbeszélés emlékeztetőjét olvasva;
    • az intézményi szakmai beszámolókra támaszkodva;
    • regionális találkozón;
    • vezetői tréningen;
    • vezetői találkozón;
    • a pedagógusok írásait olvasva;
    • a projekt monitorának és külső értékelőjének jelzései alapján.

Eddigi (adatokon alapuló) tapasztalataink alapján tehát megállapítható, ahhoz, hogy valóban sikerüljön a mélyen beágyazódott pedagógiai szemléletet gyökeresen megváltoztatni, minimum 3, de inkább 5 évnyi időre van szükség. Míg a diákokkal való együttműködés esetében a személyközpontú pedagógiai szemlélet és gyakorlat kialakítása a cél, ehhez a pedagógusoknál/vezetőknél a konstruktivista pedagógia eszközeinek és módszereinek alkalmazása útján kívánunk eljutni.

 

A Dobbantó program mint élő pedagógiai rendszer

Az eddigiekben bemutatottak alapján látható, hogy a Dobbantó program egy olyan eredményes, kompakt és komplex rendszer, amely minden elemében szervesen egymásra épül és szorosan összefügg. Egyik sem választható külön a másiktól, illetőleg az elemek külön-külön nem tudják elérni azt a hatást, amire együttesen képesek. Lehetne külön tankönyvvé nyilváníttatni a kidolgozott modulokat és a többi módszertani segédanyaggal együtt átadni az érdeklődő intézményeknek, de a használatbavétel know-how-ja, a bevezetés buktatóin lépésről lépésre átsegítő felkészült szakemberek, a változási folyamatot monitorozó segítő szakértők nélkül az eredmény csak felszíni lenne, vagy éppenséggel teljesen sikertelen. Ebben az esetben azt igazolná, amit oly sokszor megállapítottak: a pedagógiai kísérletek többsége csak a kísérleti fázisban, projektként hatásos, azt követően már nem.


A pedagógiai innovációk akkor vihetők át más helyszínre is, akkor ismételhetőek meg másutt is, ha minden lényeges elemét átvesszük. A Dobbantóban a tartalmak és az intézményi megvalósítás együttese vezettek a program sikeréhez. A projekt legnehezebben számszerűsíthető, ugyanakkor legnagyobb értéke maga a megvalósítókból létrejött szakmai műhely: az iskolák teamjei, az iskolák között kiépülő szakmai hálózat és végül, de nem utolsósorban maga a projektvezetés, beleértve a fejlesztésben együttműködő, tudását folyamatosan építő szakértői műhelyt.


A Dobbantó programot – a kétéves folyamatot értékelő jelentés és az első tanévben végzett diákok egyéves pályakövető kutatásának tapasztalatait figyelembe véve – szélesebb körben, több iskolára kiterjesztve is érdemes volna továbbvinni, hiszen az iskolát szakma nélkül elhagyók számának csökkentése közös érdekünk. A Dobbantó ehhez egy lehetséges jó megoldást kínál. Az FSZK bázisán rendelkezésre áll a tapasztalt szakembergárda, a három év alatt folyamatosan több és több tudással, tapasztalattal rendelkező szakmai műhely. Mind a program, mind a műhely „elengedése” az eddig befektetett közpénzek, szellemiek és ráfordított energia elfecsérlését jelentené.

BOGNÁR MÁRIA



Link küldés
.
Cikk nyomtatás